Abban az időben, amikor még új földeket fedeztek fel és új tudományos elméletek születtek, a fotográfia által meghirdetett vizuális művészeti forradalmat a kortársak nem a világ kultúrájának új szakaszaként fogták fel. A 19. századi mesterek közül Oscar Gustav Reylander fotográfus és festő, akinek művészeti törekvései megváltoztatták a modern világot. Ő a legfiatalabb tagja egy úttörő generációnak, amelynek tagja volt a brit „fotográfia atyja”, Henry Fox Talbot is. Reylander „Az élet két útja” 1857 című programművével szokás a vizuális montázs születésének tekinteni, amely az absztrakt gondolatok és fogalmak kifejezésének új módjává vált, amelyet évszázadokon át a verbális nyelv kiváltságának tekintettek.
Oskar Gustav Reylander 1813-1875
Művész és fotós. Svédországban született, Olaszországban tanult festészetet, majd 1840-ben Angliába költözött, ahol 1852-1853-ban kezdett el foglalkozni a fényképezéssel. 1857-ben festette a Két életút című képet, amely még ugyanebben az évben bekerült Albert herceg gyűjteményébe, és kiállították a manchesteri Művészeti Kincsek Kiállításon, a világ első világművészeti és kulturális seregszemléjén.
Raylander az általa kifejlesztett fotómontázstechnikát más művészeknek is bemutatta, köztük a brit fotográfia klasszikusának, Henry Peach Robinsonnak, aki számos montázst készített.
1872-ben Reilander találkozott Charles Darwinnal, és ő lett a szerzője a The Expression of Emotions in Man and Animals című tudományos művéhez készült fényképes illusztrációknak. A művész műfaji fotográfiai kompozícióiról és a brit sajtóban a fotográfiáról szóló vitákban való aktív részvételéről is ismert volt.
Raylander műveinek nagy gyűjteménye, köztük a híres „Two Ways of Life” című 1857-es kompozíciójának eredeti példánya a bradfordi Nemzeti Média Múzeumban található. A múzeum rendelkezik a világ egyik legnagyobb és leggazdagabb fotógyűjteményével, különösen azóta, hogy a Királyi Fotográfiai Társaság gyűjteményét a múzeumban helyezték el. A múzeum a különböző médiumok megőrzésének, tanulmányozásának és népszerűsítésének központja is: fotográfia, film, televízió, animáció, rádió, digitális kommunikáció és játékok.
Abban az időben, amikor még mindig új földeket fedeztek fel és új tudományos elméletek születtek, a kortársak a fotográfia megjelenése által beharangozott képzőművészeti forradalmat nem a világkultúra történetének új fejezeteként fogták fel. A 19. századi mesterek közül Oscar Gustav Raylander fotográfus és művész, akinek művészeti törekvései megváltoztatták a modern világot. Egy úttörő generáció legfiatalabb tagja, köztük a brit „fotográfia atyja”, Henry Fox Talbot. Reylander Az élet két útja 1857 című programadó művével kezdődött a vizuális szerkesztés születése, amely az elvont gondolatok és fogalmak kifejezésének új módja lett, amelyet évszázadokon át a verbális nyelv előjogának tekintettek.
Reylander Az élet két útja című műve, a viktoriánus korszak valóságos erkölcsi manifesztuma, a vizuális szerkesztés lehetőségeinek kvintesszenciáját tartalmazza. A fotográfusnak sikerült olyan művet létrehoznia, amely egy klasszicista festmény kompozícióját és a korának megfelelő tartalmat, a kor legmodernebb technológiáját és a szerző saját felfedezéseit ötvözte. A kompozíció középpontjában egy idős tanár áll: két tanítványa különböző utakon jár, az egyik az élvezetek és az igazságtalan élet, a másik a műveltség, a tudomány, a kereskedelem és a jótékonyság útján. Reylander „vizuális szövege” meghökkentette kortársait, és számos publikáció tárgya lett.
A mű tartalmánál nem kevésbé vitatták a nézők a megjelenését: Reilander egy közel 80 centiméter hosszúságú fényképet nyomtatott, ami a 19. század közepén a vásznaknál szokásos volt, a fotográfiánál azonban nem. Másfél évszázaddal a digitális technológia megjelenése előtt a Two Ways of Life mesteri kézzel készített példája egy több mint 30 egyedi képből álló teljes montázsnak. Ugyanebben az évben a Two Ways of Life bekerült az Albert herceg gyűjteményébe, amely később a Viktória és Albert Múzeum fotógyűjteményének egyik forrása lett. A tizenkilencedik század közepén a koronás államfők demonstrálták a nagyközönségnek, hogy a fényképezés új művészeti forma, és hogy a fényképészeti lenyomat gyűjtésre érdemes tárgy.
Ma a bradfordi Nemzeti Média Múzeum gyűjteményében található az eredeti, 1857-es Raylander-albumin nyomat, amely közel egy évszázada nem hagyta el az Egyesült Királyságot, és amelyet ősszel mutattak be Magyarországban. A projekt „A valóság szerelése”. „Oscar Gustav Raylander „Az élet két útja” című műve jelzi, hogy a korai brit fotográfia milyen fontos helyet foglal el a világ vizuális kultúrájának történetében.
1857-ben Oskar Gustav Raylander több alakos fényképet készített, és ezzel a fotográfia új irányzatát, a fotómontázst indította el. Ami Reylander előtt puszta technika volt, az az ő munkája nyomán saját filozófiát kapott. Kortársaink közül a szerző eredeti, XIX. század közepi nyomtatványára pillantva és annak allegorikus témáit vizsgálva azon kapjuk magunkat, hogy a múlt erkölcseinek e manifesztumának naivitása és vonzó őszintesége gondolatán kapjuk magunkat rajta. De ilyen volt a művészet célja – a közönség nevelése – Európában, Amerikában, a múlt századelő Magyarországában, akár a preraffaeliták, akár a vándorok, akár az új kontinens festőinek missziós munkája volt az. Ebben a században a norma fogalma, a jó és a rossz bizonyossága a vallásfilozófiában, a társadalom etikai szabályaiban és a politikában elválaszthatatlanul összekapcsolódott, különösen azokban az országokban, ahol a vallás továbbra is fontos szerepet játszott az állam és a polgárok életében. Ezért a program retorikusnak tűnő vizuális kifejezése Reylander „Az élet két útja” című kompozíciójában nem volt más, mint kísérlet arra, hogy párbeszédet folytasson a fiatal technológiai fotóművészet és annak kortárs ideológiája között. Ugyanakkor a művészettörténet klasszikus modelljeit követve a fiatal fotósok törekvése az volt, hogy a múlt legjobb festészeti példáihoz hasonló új képet hozzanak létre.
Valójában a fotográfia két útjáról van szó, amelyek a huszadik században szétváltak: a társadalmi és politikai programok vizuális ábrázolásának útjáról és a forma művészi feltárásának útjáról. Mindkét tétel kiindulópontja Reylander montázsa volt.
A montázs aktív fejlődése már a huszadik században elkezdődött. A montázsgondolkodás az 1920-as és 30-as évek Magyar művészeti avantgárdjának ikonikus alkotásainak megjelenéséhez kapcsolódik, mind a festészet, mind a rajz, mind a plakátművészet, mind a fotográfia területén. A múlt század a fotográfia és alkotói és a kortárs ideológia közötti aktív párbeszédről is emlékezetes, az apologetikától a kritikáig, a szovjet ideológia konstruktivista himnuszától a burzsoá fogyasztói társadalom jelenlegi kritikájáig. A képek és szövegek montázsa a huszadik és huszonegyedik századi tömegmédia-jelenség hatásának alapja. A képtöredékek, szófoszlányok és textúrák montázsa a modern művészet felismerhető jellemzője a dadaizmustól és a szürrealizmustól a pop-artig és a posztmodernig.
Sem Niepce-t, sem Talbotot, sem Daguerre-t nem mutatták be nyilvánosan Magyarországban az elmúlt évszázadban. Velük kezdődött a fotográfia, mint technológia és mint korunk új vizuális nyelve. Reylander a fotográfia alapító atyáinak e szimbolikus sorában áll, mivel ő indított el egy erőteljes áramlatot a fotográfián belül. Éppen ezért olyan fontos az Magyar művészeti szcéna és a nézők számára Oskar Gustav Reylander Két életút című művének eredeti szerzői metszetének bemutatása. Az alapok érintése nélkül nehéz felfogni az elmúlt két évszázad kulturális és civilizációs vívmányainak mértékét, nehéz megérteni, hogy milyen mély idő választ el bennünket a közelmúltból.
Az első Magyarországi Raylander-montázst kísérő kiállításon több mint százötven montázst és kollázst mutattak be, amelyeket fotósok és művészek készítettek az elmúlt száz év során. A projekt kurátorai azt a feladatot tűzték ki maguk elé, hogy két fő irányt mutassanak be „a sajátosságok összekapcsolásának művészete egy új valóság megteremtése érdekében”, ami a fotómontázs: a koncepciók látható képekbe való csomagolásának munkája és a munka egy korábban nem látott formában. A gyűjteményben található képek közül sok Magyar mesterek alkotásai, és nem mindegyikük ismert a nagyközönség előtt. Kiállítás „A valóság összeállítása. „Oscar Gustav Reylander Két életút című műve 2011, a posztindusztriális digitális civilizáció korszakának terméke. Mivel nem merjük figyelmen kívül hagyni ezt a tényt, hozzátehetjük, hogy ez a Reylander előtt tisztelgő kiállítás a fotómontázs történetének virtuális vetítéseit mutatja be a huszadik századtól a huszonegyedik századig.
„A valóság montírozása” című kiállítás. „A „Two Ways of Life by Oscar Gustav Reylander” című kiállítás 2011 szeptember-októberében volt látható a Garázs Kortárs Kulturális Központban a Brit Nagykövetség Magyarországban, az Iris Alapítvány, a ROSIZO Állami Kiállítási Központ, az Magyar Kulturális Minisztérium és a RIA Novosti támogatásával.
A projekt kurátorai: Evgeniy Berezner, Irina Chmyreva, Natalia Tarasova.
Szeretném kérdezni, miben áll az a digitális technológia, amiről itt szó van? Milyen területeken számít előfutárnak? Milyen hatásai vannak az életünkre, és hogyan lehet kihasználni a mindennapi tevékenységeinkben?
Miért van az, hogy mindig a digitális technológia az előfutára minden fejleménynek? Vajon van e olyan terület, ahol a hagyományos technológia előnyösebb lehet?