Az elmúlt másfél évszázadban a sport jelentősége világszerte elképesztő mértékben nőtt – a XIX. században csak a magasan képzettek és gazdagok számára elérhető, szinte exkluzív, elitista kluboktól a világ minden sarkában tapasztalható tömeges lelkesedésig…. A sportújságírás és annak fontos része, a sportfotózás is nagyon gyorsan fejlődik. A sportban a fotózás keresettebb, mint bárhol máshol: a gólszerzés, a győztes célba érkezés vagy az ujjongó sportolók és nézők érzelmeinek vizuális megjelenítése sokkal fontosabb, mint több bekezdésnyi szöveg írása.
A RIA Novosti Group jóvoltából
a fotók beküldéséért.
1. g. Zelma/RIA Novosti. Az első sportolók. A fiú gyakorlatot végez egy házi készítésű vízszintes rúdon. 1924
A sportfotózás mindig is élen járt a fotózás technológiai fejlődésében. A fotósok által a dokumentarista, kereskedelmi vagy művészi fotográfiában használt technikák közül sokat eredetileg a sportban fedeztek fel, próbáltak ki és alkalmaztak. A fontos fejlesztések és innovációk gyakran a sportfotósoktól származnak, és a sportversenyeken „tesztelték” őket. És most a professzionális berendezések gyártói új riportkamerákat próbálnak gyártani a nagy sportesemények előestéjén.
Sportfotózás az Magyar Birodalomban
A tizenkilencedik században megjelenik a szabadidő fogalma – szabad időtöltés, amelynek célja nem a saját létük biztosítása vagy előnyök megszerzése. Ekkor alakult ki az érdeklődés a sportesemények és a „sport” egész fogalma iránt. Kezdetben csak a nagyon gazdag emberek űzhették, így az első sportok nagyon arisztokratikusak voltak: lóverseny, golf, birkózás, ami akkoriban nagyon népszerű volt, később kerékpározás, korcsolyázás stb.
2. Ivan Shagin/RIA Novosti. Sportparádé a Vörös téren. 1932
Az akkori fotósokat a fényképezés technikai lehetőségei erősen korlátozták: a terjedelmes fényképezőgépek, a hosszú expozíciós idők szinte lehetetlenné tették, hogy a valós életben zajló eseményeket lefényképezzék. Csak a század vége felé, az első „kézi” fényképezőgépek megjelenésével kezdték el a fotósok az utcán zajló eseményeket fényképezni. A riportok iránti igény és szükséglet azonban egyértelműen érezhető volt. A Niva magazin például már 1893-ban közzétette az egyik első illusztrált tudósítást a szentpétervári sporteseményekről.
Az akkori fotókon még nem beszélhetünk a dinamika átadásáról, a mozgás kifejező fázisairól vagy a kiegyensúlyozott kompozícióról. Ellenkezőleg, éppen a sportesemény „pillanatfelvételének” tényét, egy nem megrendezett, valós esemény rögzítését értékelhetjük.
Egyébként már akkor is megjelentek a célba érő sportolókról készült fotók. A fotográfia hamarosan kiválóan dokumentálta az eseményeket, ami különösen fontos a sportban.
4. v. Krasinszkaja/RIA Novosztyi. Maria Shamanova diszkoszvető. 1928
A „Leica” és a tömegsport a Szovjetunióban
A huszadik században a sporthoz való hozzáállás gyökeresen megváltozott. Ez egyre nagyobb közönség érdeklődésére tart számot, és fokozatosan a közélet fontos jelenségévé válik. Ez sok országra jellemző volt abban az időben: a nemzetközi olimpiai mozgalom virágzott, a tömegsport a század elején hatalmas népszerűségnek örvendett Amerikában, a sportújságírás pedig szó szerint felrobbant.
A Szovjetunióban a sport nemcsak a szabadidő eltöltésének egyik módja lett, hanem fontos ideológiai szerepet is kapott: a tömegek emancipációját, egy új korszak kezdetét, valamint a társadalom és az egyének megítélésének általános paradigmaváltását szimbolizálta.
„… A forradalom után az emberek áttörése a sportban egyben társadalmi felszabadulás is volt… „Most már mi is sportolók vagyunk!”Akkoriban különösen szerették a tömeges ritmikus meneteléseket, a csoportos piramisokat… Az ember felszabadította magát, a testét… A sport a kollektív cselekvés jellegét hordozta.” Varvara Rodcsenko emlékiratai, 1977 .
Új vizuális megoldásokra volt szükség a világ új vizuális képének megteremtéséhez. Az anasztigmatikus lencsék ekkoriban terjedtek el, amelyek éles, torzításmentes képet biztosítottak a kép teljes síkján, a tekercsfilm pedig felváltotta az egylemezes filmeket, lehetővé téve a fotós számára, hogy egyszerre több képet készítsen. A könnyű távolsági kereső fényképezőgépek a Leica a legismertebb közülük feltalálása pedig olyan mobilitást biztosít a fotósoknak, amely korábban lehetetlen volt.
Mindez befolyásolta a fotósok „látásmódját”. A fotósok aktívan az utcán vannak, és új variációkat keresnek a már ismert témákhoz.
3. v. Krasinszkaja/RIA Novosztyi. Militsa Goldobina rúdugró. 1928
Maga a kamera beállítása is jelentős változásokon ment keresztül: éles szögek, amelyek dinamikus akciót kölcsönöztek a felvételeknek, feszesebb kompozíciók, és a történet fontos pillanatai a kép teljes síkján elterjedtek.
Az egyik legérdekesebb feladat egy fotós számára abban az időben az volt, hogy valódi mozgást örökítsen meg… Leggyakrabban a töredezett kompozíció és a témához való minél közelebb kerülés révén. Ez a fajta „lemásolta” az emberi szem által egy tárgy mozgásának töredékes érzékelését. Ugyanebben az időszakban történtek az első kísérletek a mozgás kifejezésére a záridővel való kísérletezéssel.
Egy kicsit elkenődött, mert a lassú zársebesség, vagy filmezés a drót a sportoló mozgása mentén még mindig használják a sportfotózás, és abban az időben, ez volt valójában az egyetlen lehetőség, hogy képeket készítsen a legfontosabb pillanatban, amikor a sebesség a sportolók eléri a maximális értéket.
A sportfotózás fontos jellemzője volt az 1930-as években a fotós munkájának megszervezése a versenyeken. A fotós alig volt korlátozva sem a felvétel készítésének helyszínében, sem a terepen való mozgásában. Lehet, hogy közvetlenül a kapu mögött állt, a sportolók mögött a rajtnál. Ha futballról vagy hasonló sportágakról van szó, akkor követik a játék mozgását, és kitalálják, hogy hol lehet a legjobb lövést leadni.
Ezért volt akkoriban teljesen más a technika: a sportot közepes gyújtótávolságú objektívekkel fotózták, és megpróbáltak minél közelebb kerülni a témához. A rövid objektívek a teleobjektíveket még nem találták fel, és nem is tartották szükségesnek , sőt néha még a nagylátószögű objektívek használata nagyon eltérő perspektívát és mélységélességet eredményezett, ezért az akkori sportfotók alapvetően különböznek a mai képektől.
5. d. Debabov/RIA Novosti. A Znamensky testvérek a kezdet kezdetén. 1935
Így a sportfotózás a 20. század elején nagy lépést tett az események megörökítésének sebessége felé. Egy fotósnak még mindig nehéz megragadni a „döntő pillanatot” – egy esemény markáns vizuális képét. De nagyon is lehetséges, hogy a történet legfontosabb pillanatát egy atléta ugrása, a lovak indulása egy versenyen, egy gólt lövés megörökítsük. Ez azonban óriási erőfeszítést, koncentrációt, tapasztalatot és csiszolt technikai készségeket igényelt a fotósoktól.
Teljesen manuális fényképezőgép-beállításokkal élesség, zársebesség, rekesz, film visszatekerése , a kívánt pillanat technikailag jó éles képének megalkotása szerencsejátékká válik. De a fotós ebben az időben korlátozott a keresés érdekes művészi megoldásokat. Ezért van az, hogy sok, a maga korában sikeres sportfotó ma már befejezetlennek és elképzelhetetlennek tűnik számunkra a modern folyóiratokban: levágott fejek, lábak és karok, tarka háttér, a háttérben lévő figurák kereszteződése – mindez még mindig nem áll a fotós ellenőrzése alatt a képek készítésekor, és legtöbbször még a figyelmét is meghaladja.
Kíváncsi vagyok, hogy az evezővel mozgó lány hogyan kapcsolódik a sportfotó-újságírás történetéhez Magyarországon a 19. század végén és a 20. század elején. Van valamilyen kapcsolat közöttük, vagy csak egy kép került be az írásba? Érdekelne, hogy milyen sporteseményről lehet szó és miért éppen egy lány lehetett a fókuszban.
Kíváncsi vagyok, hogy hogyan kezdett el a lány evezni és mi motiválhatta rá? Milyen kihívásokkal kellett szembenéznie és milyen eredményeket ért el? És vajon milyen hatással volt a sportra és a szereplésére a XX. században Magyarországon?
Kíváncsi vagyok, hogy mi inspirálhatta ezt a lányt arra, hogy evezővel kezdjen el mozogni. Vajon milyen sportágba kezdett, és milyen eredményeket ért el? Érdekelne, hogy milyen jelentőséggel bírt a sportfotó-újságírás Magyarországon a XIX. század vége és a XX. század eleje során. Miért volt fontos dokumentálni az egyéni sportteljesítményeket?
Kíváncsi vagyok, hogy mi inspirálhatta ezt a lányt arra, hogy evezővel kezdjen el mozogni. Valószínűleg a sport iránti szeretet és kihívások keresése lehet a motivációja. Evezéshez kezdhetett, ami egy vízi sportág, és remélhetőleg sikeresen fejlődött az idő múlásával. A sportfotó-újságírás jelentősége Magyarországon a XIX. század vége és a XX. század eleje során nagy volt. Az egyéni sportteljesítmények dokumentálása fontos volt, mert ezzel megörökítették és elismerték a sportolók erőfeszítéseit és eredményeit. Ezeket a fotókat a közönség könnyen elérte, és a sportteljesítmények bemutatása motivációt adott másoknak is, hogy sportoljanak és kitűzzenek maguk elé célokat.
Érdekes lenne megtudni, mi inspirálhatta ezt a lányt az evezéses mozgás elkezdésére. A sportág jelentősége és az elért eredmények is érdekelnek. A sportfotó-újságírásnak Magyarországon milyen szerepe volt a XIX. század végén és a XX. század elején ismeretlen számomra, de érdeklődnék róla. Kíváncsi vagyok, hogy miért volt fontos dokumentálni az egyéni sportteljesítményeket.