Légies melegség

A vízmelegítő konvektor a radiátorokkal egyenrangú, a világ minden táján évtizedek óta használt fűtőberendezések kiterjedt osztálya. Ezek mind elvben, mind működésükben jelentősen különböznek „sugárzó” társaiktól. A radiátor működése során két feladatot lát el: felmelegíti a levegőt és infravörös hullámok formájában hőt sugároz. A konvektor egyszerűbb feladatot lát el – csak a levegőt melegíti fel.

A konvektor elve egyszerű fizikai törvényeken alapul: a hideg levegő áthalad a hőcserélőn, felmelegszik és felemelkedik. Ez lehetővé teszi a levegő keringését a szobában. A radiátoros fűtéssel ellentétben a konvekciós fűtés nagyobb hőmérséklet-különbséggel számol a padló közelében és a mennyezet alatt, mivel a felmelegített levegő felfelé áramlik. A konvektorok azonban nem tudják teljesen elkerülni a sugárzó hőt. A készülék használata során úgynevezett másodlagos sugárzó fűtési hatás lép fel: a felül felgyülemlett forró levegő felmelegíti a mennyezetet, és már a mennyezet felülete is elkezd hőt sugározni és továbbítani a helyiségben lévő tárgyak felé.

Mivel a konvektorokat nem infravörös hullámhosszú sugárzásra tervezték, nincs szükség arra, hogy szabadon hagyják őket, és biztosítsák a hőhullámok akadálytalan átvitelét a helyiségbe. A konvektor felszerelhető dekoratív paraván mögé vagy belső elemek mögé rejtve – de csak akkor, ha a környező elemek nem akadályozzák a légáramlást.

konvektorok széles körben képviselik mind a hazai, mind a külföldi márkák Boki, Isan, Jaga, Kampmann, Kermi, Klima, Minib és sokan mások .

VENTILÁTORRAL VAGY ANÉLKÜL

A konvektorok működésének közös elve ellenére a modellek különböznek egymástól a kivitelezésükben. A piacon kétféle konvekció létezik: a kényszerkonvekció és a természetes konvekció.

A kényszerített levegővel való működés ventilátorok axiális vagy érintőleges használatát jelenti – ezek beszívják a levegőt és növelik a modell légáramlását. az érintőleges ventilátor teljes hosszában járókerékkel van felszerelve, és a hőcserélő mentén van felszerelve, az axiális ventilátor viszont a végén van felszerelve, és a levegőt a hőcserélő mentén irányítja, és nem biztos, hogy „eléri” a konvektor távoli végét. A kényszerkonvekciós modelleknek számos előnye van, például az, hogy a lamellák gyakoribb elrendezése miatt nagyobb teljesítményű készüléket lehet készíteni – a ventilátor nyomása alatt a levegő továbbra is nagy sebességgel áramlik át. Vannak azonban hátrányai is. Először is, a ventilátorok motorjainak áramellátásra van szükségük, ezért a konvektort az elektromos hálózatra kell csatlakoztatni, ami nem mindig lehetséges. És néha nem biztonságos – például medencékhez és más nedves helyiségekhez speciális modelleket terveztek, amelyek ventilátorai kisfeszültségű egyenáramról működnek – nem kaphat tőlük áramütést. Vannak olyan modellek is, amelyek távoli ventilátorral rendelkeznek, amely egy másik helyiségből egy csatornán keresztül levegőt juttat a konvektorba. Másodszor, a ventilátor egy mechanikus eszköz, és működés közben zajt csap.

a természetes konvekcióval rendelkező konvektorok éppen ellenkezőleg, csendesek – mivel nincsenek ventilátorok a szerkezetükben. Ezekben a modellekben a levegő természetes módon, lefelé haladva jut be a készülékbe, és áramlik a konvektor belsejében, majd felmelegszik, és visszajut a helyiségbe. Nem kell a hálózatra csatlakoztatni őket, ami egyszerűsíti a telepítést. A természetes konvekcióhoz azonban bizonyos feltételek szükségesek. Például a lamellák hőcserélőbe való beülésének gyakoriságának korlátozása érdekében. egyrészt minél több lamellája van, annál több hőt bocsát ki; másrészt a túl sok lamella csökkentheti a konvektor légáramlását, és akadályozhatja a szabad légáramlást benne. A lamellák közötti távolságot ezért gondosan meg kell fontolni, hogy ne akadályozzák a levegő mozgását, és mégis a lehető leghatékonyabban fűtsenek. Egyes természetes konvekcióval működő konvektorok axiális ventilátorokkal is felszerelhetők, amelyek szükség esetén fokozzák a készülék teljesítményét, növelve a rajtuk áthaladó légáramlást. a helyiség padlójába van betemetve, a hőcserélő pedig a belső térben lévő mélyedésben található. Ebben az esetben azonban már villanyvezetéket kell vezetékesíteni, és a ventilátorok működése közben sem lesznek túl csendesek.

A FALON, A PADLÓN, A PADLÓN BELÜL

A konvektorokat padlókonvektorokra, padlóra szerelt konvektorokra és falra szerelt konvektorokra osztják.

A padlókonvektor egy különleges készülékfajta. Konvektorát a helyiség padlójába „temették”; a hőcserélő a belső térben lévő mélyedésbe van süllyesztve. Ezt a konvektort általában felülről egy dekoratív rács fedi, amely a padló szintjén helyezkedik el. A rácsok általában elég erősek ahhoz, hogy egyenletes lépéseket engedjenek meg. A padlókonvektoros modelleknek fontos előnye van más fűtőberendezésekkel szemben radiátorok, fali és padlókonvektorok – alig láthatóak, és nagyon nagy fűtési teljesítményt biztosíthatnak a konvekció típusától, a hőcserélő felépítésétől és egyéb tényezőktől függően . Ezért széles körben használják őket azokban az esetekben, amikor szükség van a helyiség fűtésére, de a felesleges, figyelemfelkeltő tárgyak nem kívánatosak. Az egyik példa az ilyen alkalmazásra a panorámaüvegezés. A hatalmas üvegtáblák lenyűgözően néznek ki és jó kilátást biztosítanak, de a hagyományos radiátorok vagy konvektorok elzárhatják a kilátást – van egy bizonyos magasságuk. A belső padlómodellek viszont nem akadályozzák a kilátást, mivel szinte teljesen a padlószint alatt vannak. A hideg levegő alulról az ablakon át áramlik a konvektorrácsba, belülről pedig átfolyik a hőcserélőn, és meleg levegőként kifújódik. Ezt a konvektortípust használják a helyiségek peremének fűtésére és néhány más esetben is.

A padlókonvektorok a burkolat mélységében, a hőcserélők számában és a konvekció típusában különböznek egymástól. A mélység az egyik olyan tényező, amely korlátozza a padlókonvektor beépítési lehetőségeit, mivel nem minden padlón fér el. A mély egységek magassága elérheti a több tíz centimétert, és általában nagy teljesítményű modellek. Ezeket nem az épületek felső szintjén való felszerelésre szánják; általában a földszinten szerelik fel őket. Az alacsony mélységű készülékek néhány centimétertől viszont lehetővé teszik, hogy bármilyen esztrichbe beépítsék őket, nem csak a földszinten. De ezeknek a modelleknek a teljesítménye is alacsonyabb lesz, mint a vak modellek esetében.

Mivel a kész padlókonvektoron csak a rács látható, a gyártók különös figyelmet fordítanak a konvektorok kialakítására. Különböző anyagokból készülhetnek – fém acél, alumínium , fa stb. d. A fémrácsok erősebbek és vékonyabbak, a rácsok pedig keresztben vagy hosszirányban is elhelyezhetők. A fém azonban felmelegedhet a levegő által, és hőt sugározhat, ami csökkenti a konvektor aerodinamikáját, a légáramlást és következésképpen a leadott teljesítményt. Meg kell azonban jegyezni, hogy ez a jelenség csak kis mértékben befolyásolja a készülék végső kapacitását. A fából készült rácsok kevésbé vannak kitéve ennek a jelenségnek, de hátrányaik is vannak. A fából készült rudak törékenyebbek, mint a fémből készültek, ezért a tartósság növelése érdekében vastagabbak, ami egyébként csökkenti a konvektor sávszélességét, és keresztben van elhelyezve. A gyártók számos színt kínálnak, és különböző típusú és színű kereteket is tartalmaznak, így könnyen megtalálhatjuk a megfelelőt bármely belső térhez.

a modern épületek építészete nem korlátozódik az egyenes vonalakra, így az egyenes padlókonvektorok mellett bonyolultabb – szögletes és akár sugárirányú – formák is készíthetők. Ezeket általában a vállalatok rendelésre készítik, és a nem szabványos mintákért felárat számítanak fel.

Jobb, ha a padlókonvektorok beépítését már az épület építési szakaszában megtervezzük, hogy helyet biztosítsunk számukra. Ugyanakkor az alacsony modellek csökkentett esztrichréteggel is telepíthetők ha az új esztrichréteg elég vastag ahhoz, hogy a modellház befogadja . Nem kívánatos a padlókonvektorokat egy kifejezetten számukra kialakított dobogóra szerelni – ha nem egy vonalban vannak a padlóval, a készülékek rosszabbul fognak működni.

A padlókonvektorok és a fali konvektorok leginkább méreteikben különböznek egymástól. A falra szerelhető modellek általában elég magasak és falra szereltek. A padlókonvektorok alacsonyak és kompaktak; bizonyos esetekben sikeresen helyettesíthetik a padlókonvektorokat, például a nagy üvegfelületű helyiségek fűtésében. Alacsony magasságuknak köszönhetően a padlóra állítható modellek nem feltűnőek, és könnyen elrejthetők akár bútorok mögé is. Vannak úgynevezett lábazati modellek is – rendkívül alacsony magasságú legfeljebb 200 mm konvektorok, amelyek olyan kompaktak, hogy gyakorlatilag láthatatlanok, és a kerület fűtésére használhatók.

A falra és a padlóra szerelhető konvektorokat burkolattal ellátott és burkolat nélküli modellekre osztják. Úgy tűnik, hogy minden egyszerű: a „csupasz” hőcserélővel rendelkező készülék egy burkolat nélküli konvektor, a burkolaton belül pedig egy burkolatos konvektor. A gyakorlatban azonban ez nem így van. A fedeles konvektor legjellegzetesebb tulajdonsága, hogy a fedél nem dekoratív, hanem gyakorlati szerepet játszik, azaz további huzatot hoz létre a jobb légáramlás érdekében. Ezenkívül a konvektor modellválasztékban szerepelhetnek olyan készülékek, amelyek azonos méretű cserélővel, de különböző magasságú burkolatokkal rendelkeznek – a magasabbak hatékonyabbak, de több helyet foglalnak el. Ezekben a konvektorokban a hőcserélő általában alul van, közelebb a padlóhoz. A konvektor viszont vagy egyáltalán nem rendelkezik burkolattal, vagy csak a hőcserélő elrejtésére és a sérülésektől való megóvására szolgál.

Mind a konvektor funkcionális burkolata, mind a dekoratív burkolata nem melegszik fel annyira, mint például a radiátor felülete. Ezáltal a konvektorok biztonságosak az emberek és a gyermekek számára egyaránt – nem fog megégni a készülék testén.

A konvektorhéjak általában acélból készülnek függetlenül a hőcserélő típusától – acél, réz vagy réz . Az acél könnyen festhető, így lehetősége van arra, hogy a gyártó által kínált palettáról bármilyen színben megrendelje a modellt. A karosszériaépítéshez azonban más, néha váratlan anyagokat is használnak, pl. fát. Az ilyen kísérletekben nincs semmi meglepő, mivel a burkolatot nem a helyiség sugárzó fűtésére tervezték; ezért a konvektor normál működéséhez elegendő a burkolaton légbefúvó lyukakat készíteni.

A konvektor tetejére leggyakrabban egy rács kerül, amely megakadályozza a levegő keringését, ugyanakkor távol tartja az idegen tárgyakat, és elosztja a felmelegített levegőt. A rács a rácson lévő nyílások kialakításától függően felfelé vagy oldalra irányíthatja a levegőt.

A fali és padlókonvektorok a gyártási lehetőségektől függően lehetnek egyenesek vagy ferdekonvektorok is.

A falra szerelhető modelleket konzolokkal szerelik; a padlóra szerelhető modelleket speciális lábakra szerelik. A készülék telepítésekor figyelembe kell venni a térben elfoglalt helyét – fontos bizonyos szabályok betartása. A konvektor nem lehet túl magasan vagy túl alacsonyan a padló felett, különben a hatékonysága csökken. Ha a konvektort az esztrich kiöntése előtt egy durva padlóval rendelkező helyiségben helyezik el, akkor az esztrich tervezett rétegét figyelembe kell venni, hogy a munka befejezése után a padló ne legyen túl közel a készülékhez.

FŰTŐELEM

A konvektor elsődleges működési eleme a hőcserélő. Itt történik a hőátadás a hőátadó közegből a levegőbe. A hőcserélők különböző konstrukciókban és anyagokból készülnek, ami meghatározza jellemzőiket és költségeiket. Gyakoriak például az acélból, rézből vagy kombináltan – rézből és alumíniumból – készült hőcserélők.

A konvektoros hőcserélő leggyakoribb típusa a lemezes típus. Rendszerint egy cső, amelyen több lamella – lamellák – van rögzítve. A közeg a csőben kering, a hő a lamellákra kerül. A levegő viszont a lamellasorok között áramlik, és felmelegszik. A lamellák és a csövek csatlakoztatásának módja fontos szerepet játszik, mivel a csövek közötti rések csökkentik a hatékonyságot. Acél hőcserélők esetében a csövek és a lamellák hegesztéssel is összeilleszthetők a jó hőátadás érdekében. A réz hőcserélő alkatrészek összeforrasztása. A rézcsövekkel és alumínium lamellákkal kombinált hőcserélők más megközelítést igényelnek, mivel ezeket az anyagokat nem lehet hegesztéssel vagy forrasztással összekötni. A hőcserélők alakítása gyakran tüskékkel történik: a lamellákat először a csőre csúsztatják, majd egy, az eredetinél nagyobb átmérőjű tüskét helyeznek a csőbe. Ennek hatására a cső kitágul, és a lamellák belevágnak. Gyakori a tüske nélküli csatlakozási módszer is, amikor a lamellákat olyan hüvelyekkel tervezik, amelyek szorosan illeszkednek a cső köré, amikor azt áthúzzák a lamellákon.

Az árokkonvektorok lamelláinak alakja is változik. A konvektorok sima és hullámos pengéket egyaránt használnak. Domborításuk lehetővé teszi a lemezfelület növelését és ezáltal a hőteljesítmény növelését. A lamellák lehetnek szimpla, U-alakúak vagy akár kanyargó alakúak is. Az alumínium lamellák általában vékonyak, és a sérülések elkerülése érdekében óvatosan kell kezelni őket – a gyűrött lamellák zavarják a hőcserélő aerodinamikáját. Az acél lamellák a legkeményebbek.

A lamellás kialakítás alternatívája a huzalos hőcserélő az Isan konvektor sorozat alternatívája . A lamellák helyett rézhuzalokat használnak, amelyeket a rézcsőhöz csatlakoztatnak, és speciális módon fonják be. Ez a típusú hőcserélő robusztus és hatékony, de drágább is, mint a lamellás hőcserélők.

A hőcserélő szívében lévő csövek is változtathatók. A konvektorok általában kerek keresztmetszetű csöveket használnak, mivel ez az alak nagy szilárdságot biztosít a cső minden területén egyenletes nyomáseloszlás miatt. Egyes modellek más formájú pl. ovális stb. csövekkel ellátott hőcserélőkkel vannak felszerelve. d. A cső anyaga fontos. Az acél konvektorok olyan csöveket használnak, amelyek elég vastagok ahhoz, hogy ellenálljanak a nagy nyomásnak, és gyakran beépíthetők nyitott fűtési rendszerekbe a vastag falvastagságnak köszönhetően az ilyen modellek korróziója nem olyan káros, mint a vékony falú acélradiátorok esetében, amelyek nem használhatók nyitott rendszerekben . A rézcsövek belülről simábbak, mint az acélcsövek, ezért nagyobb áramlási sebességet biztosítanak, és korrózióállóak is. A rézcsöves hőcserélőket azonban védeni kell a klóros víz káros hatásaitól.

TETSZŐLEGES HŐMÉRSÉKLET

a konvektorokra jellemző, hogy a radiátorokhoz képest a tartály térfogata kicsi a víz csak a hőcserélő csöveit tölti meg ; a hőátadó közeg keringésének sebességének nagynak kell lennie ahhoz, hogy a hőátadás és ezáltal a készülék hőteljesítménye biztosított legyen. A hőátadó közeg nagy áramlási sebessége megvédi a konvektort a befagyástól, amikor az ablakok nyitva vannak – a víz nem hűl le annyira, hogy jéggé váljon. Nagy átmérő és csapok nélkül, a radiátMagyarlopokhoz hasonlóan, gyakorlatilag kiküszöböli a légszivárgás lehetőségét.

A konvektorok azonban könnyen szabályozhatók. Ha a készülék vízellátása megszűnik, a készülék nagyon gyorsan lehűl és leáll a fűtés. Ezek a konvektorok ezért különösen alkalmasak termosztatikus szerelvényekkel való használatra, amelyek lehetővé teszik a kívánt helyiséghőmérséklet beállítását és a kívánt értéken tartását anélkül, hogy emberi kéznek kellene felügyelnie. A konvektorok nagy átfolyási kapacitású termosztatikus szelepekkel vannak felszerelve, hogy a szerelvények ne okozzanak jelentős hidraulikus ellenállást a készülék bemeneténél, és ne csökkentsék a fűtés hatékonyságát. A különböző típusú szabványos, távvezérlésű, elektronikusan vezérelt stb. termosztatikus szelepek a konvektorokhoz ugyanúgy használhatók, mint a radiátorokhoz. d. . A konvektorgyártók a konvektorokat gyárilag felszerelhetik termosztatikus szelepekkel, vagy ezt a kérdést a vevőre bízhatják, és a modelleket szelepek nélküli csatlakozókkal szerelhetik fel.

Egyes konvektorok konstrukciójuknak köszönhetően a kimenet beállításának lehetőségével rendelkeznek – az ilyen modell testében van egy csappantyú, amelyet vissza lehet helyezni, és szükség esetén le lehet vágni a fűtött levegőt. A termosztatikus kompenzátorral ellentétben azonban a csappantyú kézi működtetést igényel.

TÉLEN ÉS NYÁRON EGYARÁNT…

A konvektorok nemcsak helyiségek fűtésére, hanem hűtésre is használhatók. Ezért a hőátadó közeg helyett hűtőközeggel vízzel vagy egy speciális folyadékkal töltik fel őket. Ugyanaz a konvektor egész évben több funkciót is betölthet: télen fűtés, nyáron hűtés, nyáron pedig hűtés. Igaz, nem minden konvektor alkalmas ilyen sokoldalú alkalmazásra, és a gyártók mindig felhívják a figyelmet arra, hogy az adott modell használható-e hűtésre, vagy sem.

Az egyik üzemmódról a másikra való átváltáshoz a konvektort le kell üríteni és újra kell tölteni a szükséges folyadékkal. Vannak azonban olyan modellek is, amelyekben a fűtési és hűtési körök egymástól függetlenül vannak beépítve. Ezekkel a rendszer megváltoztatásakor csak annyit kell tennie, hogy kikapcsolja a keringést az egyik körben, és bekapcsolja a keringést a másikban. Nem szabad elfelejteni, hogy a konvektorok hűtési teljesítménye lényegesen kisebb, mint a fűtési teljesítmény – egy konvekciós hűtési projekt tervezésekor fontos a hűtési igény kiszámítása, mivel a fűtési teljesítményt nagyon könnyű csökkenteni. Ezenkívül a konvektor nem működhet tisztán hűtő üzemmódban, ezért minden hűtőmodell ventilátorral van felszerelve.

A konvektorok hőcserélőin kondenzáció képződhet a hűtési művelet során. A padlón álló modelleknél a nedvesség a készülékház alján gyűlik össze, és azt el kell távolítani. Ezért ezeket a konvektorokat gyakran kondenzvíz-elvezető rendszerrel látják el.

TISZTÁN LENNI

A konvektoron naponta nagy mennyiségű levegő áramlik át, és vele együtt por és egyéb szennyeződések. A készülék belsejében lerakódnak a lamellákon és más belső felületeken, és idővel újra bekerülhetnek a légáramba. Annak érdekében, hogy a konvektor ne váljon szennyező forrássá, rendszeresen meg kell tisztítani pl. porszívóval, amely kiszívja a port a lamellák közötti résekből . Egyes modelleknél a burkolat és a rács rögzített, másoknál levehető, és lehetővé teszi a tisztítást. Érdemes megjegyezni, hogy a lamellás hőcserélők különösen a bordázott lapátokkal rendelkezők érzékenyebbek a szennyeződésre, mint a drótos hőcserélők, amelyeknél a por szinte egyáltalán nem ragad meg a dróton, és csak az alján marad, ahol porszívóval könnyen megtisztítható.