Martin Parr egy gyöngyszem a mindennapok tengerében

A legnehezebb a hétköznapokat megragadni, megkeresni a tipikus vagy szokatlan, meglepő vagy új dolgokat, olyan nyelven, amellyel mindenki azonosulni tud, függetlenül az etnikai hovatartozásától. Martin Parr, a nemzetközi fotózás brit sztárja egyszerűnek tűnő hétköznapi jeleneteket örökít meg, amelyeket élénk metaforává, általánosítássá, egy jelenségről vagy egy problémáról szóló történetté alakít át. Parr a „mindennapok propagandáját”, az „ahogy van”, az „elvárt és nyilvánvaló” dolgokat keresi és harcol ellene műveiben, felszínre hozva azokat, gyakran élesen vagy akár vulgárisan, arra kényszerítve a nézőt, hogy ránézzen arra, ami számára gyermekkora óta láthatatlan kulturális háttér volt. Megközelíthető és demokratikus. Munkái tele vannak humorral, iróniával, öniróniával és groteszkkel.

Martin Parr / Magnum Photos.FotósGB. Anglia . Weymouth. Bowlingozás a bowlingpályán. 1998.

UK. Anglia. Weymouth . Egy játék a labdák a füvön. 1998

Kortárs brit fotográfus és fotóriporter. Született 1952. május 23-án Epsom, Surrey, Anglia. Édesapja amatőr fotós volt, valószínűleg ezért álmodott Martin 14 éves korától kezdve dokumentarista fotók készítéséről.

1970 és 1973 között Parr fotográfiát tanult a Manchesteri Műszaki Egyetemen ma Metropolitan University .

Az 1970-es évek közepén kezdte meg hivatásos fotós pályafutását, valamint fotográfiát tanított.

1980-ban feleségül vette Susan Mitchellt, és 1986-ban született egy lányuk, Ellen.

Martin Parr első fotóit fekete-fehérben készítette, és számos sikeres projektet készített, köztük a Bad Weather 1982 és az A Fair Day 1984 címűeket, de 1984-ben színes filmeket kezdett forgatni. Két évvel később megjelent Last Resort: Photographs of New Brighton című könyve.

Martin Parr 1994 óta a Magnum Photos ügynökség tagja, 2008 óta pedig a Metropolitan Egyetem tiszteletbeli művészeti doktora.

2004-ben Parr volt az arles-i fesztivál fotográfiai programjának kurátora. 2007-ben ő készítette a Paul Smith 2007/2008-as őszi/téli reklámkampányát, majd 2008-ban a Louis Vuitton reklámját.

Közel 50 képeskönyvet adott ki, és mintegy 80 kiállításon vett részt világszerte.

Martin Parr dokumentarista fotográfus fotónyomatok gyűjtőjeként is ismert, valamint könyvek és képeskönyvek, hétköznapi dolgok, belső terek és helyek képeslapjainak lelkes gyűjtője. A londoni épület több emeletét töltötte meg velük. Parr gyűjteményét több albumban is megjelentette, és kiállították.

1997 óta Parr rendezőként, producerként és operatőrként is tevékenykedik, producerkedik a brit televízió számára, 2006-ban pedig az It’s Nice Up North című alacsony költségvetésű filmet készítette.

2012 tavasza. Martin Para fotóiból nyílik kiállítás a Budapesti Multimédia Művészeti Múzeumban Budapest a kilencedik FotóBiennále 2012 fotóhónap keretében.

A legnehezebb dolog a mindennapi dolgokat fotózni, olyan dolgokat megragadni, amelyeket hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni, vagy akár figyelmen kívül hagyni; a tipikus vagy a szokatlan, a meglepő vagy az új dolgokat keresni, olyan nyelven, amelyet senki sem ért, nemzetiségtől függetlenül. Az angol Martin Parr, a világ fotográfiájának sztárja, látszólag egyszerű hétköznapi tárgyakat örökít meg, amelyek neki köszönhetően élénk metaforává, általánosítássá, egy jelenségről vagy problémáról szóló történetté válnak. Munkáiban Parr a „mindennapok propagandája”, a „mint van”, a „mint lennie kell”, az elvárt és a nyilvánvaló ellen küzd, és harcol ellene, felszínre hozva azokat, gyakran élesen vagy akár vulgárisan, arra kényszerítve a nézőt, hogy megnézze azt, ami számára gyermekkora óta láthatatlan kulturális háttér. Megközelíthető és demokratikus. Munkássága tele van humorral, iróniával, öniróniával és groteszkkel. Martin a 70-es évek közepén kezdte fotós pályafutását, a 80-as évek közepén tért át a „színes” fotózásra, szemben az európai fotóriporterek körében elterjedt fekete-fehér fotózással. És mindmáig, állandóan új látásmódot és új vizuális nyelvet keresve, továbbra is aktuális, expresszív, paradox és nagyon keresett művész, aki éles érzékkel érzékeli az aktuális trendeket, és sok tekintetben meghatározza azokat.

– Martin, te fotós, kurátor, gyűjtő, filmes és apa vagy. Hogyan tudod mindezt beilleszteni az életedbe??

– nevet Nagyon korán kelek és nagyon keményen dolgozom. A munkám megszállottja vagyok.

– Nem hagytam ki semmit?

– Nem hiszem: kurátor, szerkesztő, fotós… Apa – ezt még sosem hallottam a listán! De miért is ne??

– Melyik a kedvenc darabja??

– A fényképezés természetesen a kedvenc időtöltésem.

– Fontosabb, mint a család?

– Ez nem tisztességes kérdés!

mindketten nevetnek

– Nem kell válaszolnod..

– Nem, nem, szívesen válaszolok, csak ez nem fair. Természetesen a család fontos! Azután fotós vagyok.

– A családodat érdekli, hogy mit csinálsz?

– Igen, de a családomnak nincs sok választása: ez az életem nagy része. A feleségem és a párom nagyon ritkán jár velem valahova. Néha, de ritkán. Nem szeret repülni, nem akar „Mrs. Martin Parr” lenni és csak jelen lenni. Ezért nagyon gondosan megválogatja, hogy hova megy, nagyon nagy eseményekre elkísér, minden mást kihagy.

– Az Ön gyermeke fotózik?

– Nem. Van egy lányom, aki szakács, és ő nem fotózik.

– Térjünk át a fotózásra. Mi szórakoztatja és mi bosszantja Önt ebben az ügyben??

– Tényleg nagyon kevés dolog van, ami idegesít. Kiváltságos helyzetben vagyok: a világ minden táján utazom és fényképezek, fizetnek érte, és egy olyan platformon állok, amelyet az évek során fejlesztettem ki. Szóval a fotózással kapcsolatban semmi olyan nincs, ami bosszantana, épp ellenkezőleg, fantasztikusan szerencsésnek érzem magam, hogy megoszthatom a munkámat.

– A munkád nagy része projekt. Megbízásból, megbízásból dolgozol?

– Igen, igaz, hogy jelenleg inkább kulturális projekteken dolgozom, mint magazinokon. Felkérnek, hogy készítsek egy sorozatot, vagy talán egy könyvet egy helyről, és aztán mutassam be azt, a könyvet, azon a helyen. Először két-három hétre megyek oda dolgozni, aztán visszajövök egy bemutatóra. Vannak saját projektjeim és ötleteim, amelyeket fokozatosan rakok össze, és végül könyvekké, kiállításokká és más projektekké válnak. A kettő párhuzamosan él, néha átfedik egymást. Mindig sok projektem van egyszerre előkészületben, például öt könyvem is megjelenik 2012-ben. Folyamatosan figyelni és szétszedni egy forgatást, beszélgetni a tervezővel, a kurátorokkal, a szervezőkkel – ez egy igazi munka. Még irodám is van Londonban, és két és fél emberem segít nekem.

– A legtöbb projektje az Ön ötletein alapul?

Martin Parr /Magnum Photos/ügynökség.fotós

MAGYARORSZÁG. Budapest. Széchenyi termálfürdő 1997

Magyarország. Budapest. Széchenyi Gyógyfürdő 1997

– Valójában a legtöbbször az én ötleteim és a megbízásom keveréke. Amikor például meghívtak Atlantába, senki sem mondta meg, hogy pontosan mit fotózzak, így az én ötleteim alapján készültek a képek. Egy ügyfél segített nekem a munka elkészítésében, megszervezte a hozzáférést. Néha vannak saját elképzeléseim, az ügyfélnek is vannak, megbeszéljük őket, majd megállapodunk egy szoros ütemtervben, mert én inkább nagy nyomás alatt dolgozom. Általában minden nap reggel 8-tól éjfélig fotózok, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki belőle.

– Egy projekt vagy több egyszerre?

– Mindig több projektem van folyamatban. De egyszerre csak egy projektet tudok forgatni. De ki kell töltenem a hézagokat a menetrendemben, már 7 vagy 8 projektet tervezek jövőre, némelyik kicsi és rövid, mások hosszúak. Az életem nagyon bonyolult, nagyon elbizakodott vagyok azzal kapcsolatban, hogy szerintem mi fér bele. nevet .

– Ön felügyeli saját projektjeit?

– A saját munkámat és a legtöbb projektemet én szerkesztem és felügyelem, de gyakran dolgozom egy szerkesztővel is, akivel megosztom a tapasztalatokat, és szinte mindig olyan csapattal dolgozom, amely szükségszerűen tartalmaz egy tervezőt és egy szerkesztőt.

– Mások fotóit ugyanúgy szereted, mint a sajátjaidat?

– Természetesen! Élvezem mások munkáját, és ez vezetett a kurátorkodáshoz, mert bosszant, amikor komoly fiatal fotósok nem kapnak lehetőséget arra, hogy megvalósítsák a projektjeiket.

– Mások archívumával dolgozol?

– Általában nem nézem meg mások archívumait, hanem megpróbálok új fotósokat találni, és kiállítani vagy publikálni őket. Majdnem mindig teljes műről van szó, néha segítek a válogatásban, de igyekszem nem belenyúlni mások archívumába.

– Hogyan ötvözi a fotós munkáját a kurátori munkájával??

– A fotós munkája alapvető, a kurátori munka és a kiválasztás az, amit néha kora reggel csinálok, nos, vannak speciális utak is. Most jöttem vissza Kínából, részben forgattam, részben a Kínáról szóló könyvemen dolgoztam, fotósokkal, kurátorokkal találkoztam, könyvkereskedésekbe és kereskedőkhöz jártam, a pekingi partneremmel dolgoztam…

– Új emberek, új leletek?

– Igen, mindig!

– Új fényképészeti neveket keres Magyarországban?

– Mindig új műveket és új neveket keresek, függetlenül attól, hogy honnan származnak. Ebben az értelemben Magyarország nem különbözik más országoktól.

– Ezen az úton megbízást kaptál?

– Van egy kereskedelmi megbízás, vannak előadások és szemináriumok is. Számomra ez egy lehetőség, hogy megnézzem, mi történik itt, hogy új albumokat, könyveket nézzek meg… Mindig keresek valami újat…

– A Magnum archívumából ítélve az első Magyarországi fotóid ’92-ben készültek..

– Nem emlékszem pontosan a dátumokra, de igen, úgy tűnik, igaz..

– Ezt követően többször is járt Magyarországban, a 90-es évek közepén és végén, a 2000-es évek elején..

– Te jobban ismered az utazásaimat, mint én! nevet .

– Most néztem át az archívumodat a Magnum honlapján. Ön szerint Magyarország megváltozott??

– Természetesen Magyarország gazdagabb lett, a gazdagság jele a forgalom. És ti vagytok a forgalom és a dugók királyai!

– Mi a helyzet Tokióval, és a leghosszabb dugó rekordjával..?

– Nem, Tokió semmi Moszkvához képest, talán ott voltak a leghosszabb dugók, de Tokióban az autós forgalom sosem jelent problémát, Budapest viszont katasztrófa!

– Ami nem változott?

– Magyarország még mindig Magyarország, hála Istennek! További információ a változásról. Az ételek, a jó ételek nagyon drágák, de amikor először jártam itt, azt hiszem, még a 90-es évek előtt, az ételek rosszak voltak, egyszerűen borzalmasak, szinte ehetetlenek…

– Néhány embernek hiányzik ez az étel..

– Láttam, megértem, hogy a kommunista idők iránti nosztalgia elkerülhetetlen, de nem érzek honvágyat az ételek iránt, és nem vagyok meglepve, hogy a Budapesti McDonald’s olyan sikeres volt, amikor a 90-es évek elején megnyitotta kapuit.

– Tervez bármilyen Magyar vonatkozású projektet??

– Még nem, semmi konkrétum, de szeretnék itt egy nagy kiállítást rendezni. Magyarország egy nagyon élénk fotópiac, tele lelkesedéssel, nagyon várom, hogy mi történik Houstonban egy teljesen Magyar „Photofest” -en. Magyarország az egyik legfontosabb ország a világ fotográfiájában, egy olyan hely, amelyet most nagyon közelről kell figyelni, egy olyan hely, amely nagyon jó a komoly kiállítások számára.

– Meg tudod nevezni a kedvenc Magyar fotósaidat??

– Annyi mindent láttam már, hogy a gyűjteményemben egy egész polcot szenteltem az Magyar fotósoknak, Rodcsenkótól a modern mesterekig mindent, de elnézést, de nehezen tudok Magyar neveket mondani….

– Váltsunk témát, és beszéljünk a digitális korról. Még mindig filmezel?

– Nem, három-négy éve nem forgattam filmet.

– 2007-ben azt mondta, hogy a Flickr* fenyegetést jelent majd az olyan ügynökségekre, mint a Getty Images, most pedig a Flickr és a Getty egy és ugyanaz**. Milyen érzés prófétának lenni??

– egy próféta által?!

– Ön megjósolta, hogy a Flickr-hez hasonló közösségi fotóhosting oldalak komolyan versenyezni fognak a piacon lévő nagy ügynökségekkel.

– Nem igazán emlékszem, hogy mit mondtam, egyáltalán nem vagyok próféta, de elég logikus, hogy miután felhalmoztam egy fényképgyűjteményt, eladjam őket.

– És most mi következik??

– A digitális fényképezés növekedni fog, ez fantasztikusan demokratikus. Amióta fotózom, a fotós közönség és a fotósok száma elképzelhetetlen méreteket öltött. Most, az internet korában mindenkinek egyszerűbb és olcsóbb terjesztési mechanizmusa van. Nagyon örülök a fotózás elterjedésének, és semmiképpen sem tekintem fenyegetésnek magamra vagy magára a fotózásra nézve. Nagyon örülök, hogy ez történik, a fő közönségem most már más fotósok lehetnek, és ez a leghűségesebb közönség. Természetesen nem akarok gettóban lenni, és a lehető legszélesebb közönséggel szeretnék rendelkezni, de tudom, hogy a fotósok nagyon figyelmesek és hűségesek más fotósokhoz.

– Ön a közösségi fotóoldalakat használja a fotók terjesztésére?

– Nem, de a Magnum honlapja magnumphotos.com mindenki számára elérhető, és 25.000 képem van, és ha valaki Martin Parr sok fotójára kíváncsi, akkor lehetősége van arra, hogy. Emellett van egy csoportom a Flickr-en, a Martin Parr WE Love U //flickr.com/groups/martinparr .

– A Flickr tehát nem fenyegeti a fotózást?

– Egyáltalán nem! A Flickr az egyik legérdekesebb platform a fotósok számára.

– Sok fotós fél a fotózás tömeges beáramlásától

– Igen, sokan félnek, de én örülök a beáramlásnak. Szerintem butaság félni, mert a fotográfiában a legérdekesebb és legfontosabb dolog a folyamatos növekedés és demokratizálódás.

– Mit gondolsz a tömeges szamizdatról, mit gondolsz az olyan szolgáltatásokról, mint a.com***?

– Nagyszerű, ez egyszerűen nagyszerű! Az Magyar fotográfia azért nem fejlődik úgy, mint a világ többi része, mert az Magyar fotósok nem tesznek eleget azért, hogy munkáikat publikálják és népszerűsítsék; még nem értették meg, milyen hatékonyak és érdekesek lehetnek az új terjesztési módok. De remélem, hogy a helyzet hamarosan javulni fog.

– Ön saját projektjeit teszi közzé?

– Nem, de csak azért, mert nagyon szerencsés vagyok: nincs hiányom kiadókban. De vannak kivételek. Tavaly egy barátom és én egy könyvet csináltunk a blurb-on, és ez volt a helyes döntés.

– Olyan szolgáltatások, mint a blurb.com, felváltja a könyvipart?

– Nem, majd kiegészítik. A brosúrában.com évente több mint egymillió könyvet ad ki, ez egyszerűen fenomenális! És ne felejtsük el, hogy szükségünk van a rossz könyvekre, hogy jobban megértsük a jókat. Tehát ez az egész verseny és elterjedés jót tesz a fotózásnak, mert csak a rosszal való összehasonlítás révén tudjuk értékelni a jót.

– Jelenleg egy teljesen új piac van: a táblagépekre és más mobileszközökre készült alkalmazások. Ebbe az irányba haladsz?

– Számos ajánlat érkezett – a Magnumnak és nekem is – a kiegészítők gyártására, ezzel nincs problémám. De még mindig úgy gondolom, hogy a fizikai tárgy az, ami a könyvet működőképessé teszi. Tudom, hogy az elmúlt tíz évben felvirágzott az érdeklődés a könyvek, a könyvkiadás, a gyűjtés és a könyvgyűjtés iránt. Az alkalmazások soha nem fogják helyettesíteni a könyvet, de kiegészítik ezt a piacot.

– Az újságok és magazinok szerkesztőségi költségvetése drasztikusan csökkent az elmúlt években. Ez valahogy tükröződik a munkádban?

– Persze most már sokkal kevesebbet dolgozom magazinoknak. De a saját projektek és, mint mondtam, a kulturális projektek kiadásának gondolata felváltotta a magazinokat. Sokkal érdekesebb munka, mint egy szerkesztőségi megbízás: több szabadságod és időd van, komolyabban dolgozhatsz, többet kapsz érte. Egy magazinban megjelenő néhány lapszám helyett egy könyvre számíthatsz, mint munkád eredményére. Valójában ez csak jó hír. Mindazokat a dolgokat, amelyeket mások feketére festenek, én jó hírnek és fejlődésnek tartom.

– Két utolsó kérdés: Pályafutása során elkövetett-e olyan hibát, amiről szeretne beszámolni, vagy amire szeretné figyelmeztetni az embereket?

– nevet A hibákról nem tudok!

– Tanácsok feltörekvő fotósoknak, vagy az első tanács, amit a tanítványaidnak adsz??

– Dolgozz keményen és szeresd, amit csinálsz. Legyen őszinte önmagához. A probléma az, hogy a legtöbb diák egyáltalán nem dolgozik, nem tudja, mit jelent dolgozni. A probléma az, hogy a fotós szakma nagyon látványos és extravagáns karriernek tűnik. Az emberek azt hiszik, hogy könnyű: fogd a fényképezőgépet és menj fotózni. De nem igazán lehet elrejteni, hogy mennyi munka van egy fotóban, vagy inkább, nem lehet elrejteni, hogy milyen kevés munka van benne. Mindig láthatod. A fényképezés annyiban érdekes, hogy egyszerre a legkönnyebb dolog és a legnagyobb kihívás.

Martin Parr. A The Last Resort: Photographs of New Brighton sorozatból. 1983-1985.

Martin Parr / Magnum Photos jóvoltából

Martin Parr. Az utolsó menedékhelyről. New Brighton fotók”. 1983-1985.

C Martin Parr / Magnum Photo

s

Fényképek az Utolsó menedék című sorozatból. New Brighton Photos” a Multimédia Művészeti Múzeum Budapest gondozásában. Martin Parr fotókiállítása a kilencedik Photography Monthly Photobiennale 2012 keretében kerül megrendezésre.

Köszönet a fotósnak is a képek biztosításáért.

MEGJEGYZÉSEK:

* A Flickr egy digitális fényképek és filmek tárolására és megosztására szolgáló szolgáltatás. Az egyik legnépszerűbb oldal a bloggerek körében a fotók közzétételére. 2011. augusztus 4-én a szolgáltatásnak több mint 6 milliárd. feltöltött képek. A Flickr-t felvásárolta a Yahoo! 2005 márciusában.

Wikipedia, /.wikipedia.org/wiki/Flickr

** 2008-ban a Flickr és a Getty Images bejelentette, hogy szorosabb fotós partnerséget kívánnak kialakítani. A GI képviselői azt mondják, hogy szívesen használnak bármilyen Flickr-gyűjteményt, amelyet a legjobban megfelelnek egy neves állománygyártó cég szabványainak. A GI szerkesztői átnézték a felhasználók gyűjteményeit a legjobb stock képek után, és felvették a kapcsolatot a szerzőkkel, hogy szerződést ajánljanak nekik a képeik GI-n való értékesítésére. Két év alatt több mint 100 000 kép került a GI-gyűjteménybe. Ma már bármely Flickr-felhasználó eladásra kínálhatja fotóit a Request to License Licenckérelem opció kiválasztásával.

*** amerikai weboldal reklámszövege.com bármilyen formátumú és tartalmú szerzői könyvek előállítására szakosodott, kis példányszámban egy példánytól . Az oldal lehetőséget ad arra is, hogy a könyvet eladásra kínálják.