Nikon D850: Dinamikatartomány-elemzés

A Nikon bejelentette az új D850 digitális tükörreflexes fényképezőgép Magyarországi bevezetését, amely új mércét állít fel mind az állóképes, mind a videós fényképezés terén. A nagy felbontás, a sebesség és a fényérzékenység kombinációjával rendelkezik. Mennyire reálisak az új fényképezőgép meghirdetett paraméterei, és mi történik, ha összehasonlítjuk a Nikon új termékét más márkák zászlóshajó modelljeinek képességeivel, sőt más formátumokkal is? Ma összehasonlítjuk a középformátumú Fuji GFX 50S és a korábbi nikon D810 modellel, a következő áttekintésben pedig a Canon 5D Mark IV tükörreflexes fényképezőgépet fogjuk megvizsgálni.

Forrás –

dpreview.com

A D810 egyik legjelentősebb jellemzője az ISO 64-es munkaérzékenység volt. A nyers fájlok rögzítését két tényező befolyásolja: a képkocka felbontás és a sorozatfelvételi teljesítmény. A nagyobb felbontás az észlelt fotonok nagyobb hányada felfelé tolja az alap ISO-értéket, míg a megnövekedett teljes kapacitás az elektronikus töltés kapacitása felfelé tolja azt.

A D810 alacsonyabb ISO-t kínál, növelve az általános kapacitását vagy legalábbis megtalálva a módját, hogy egy kicsit többet préseljen ki belőle . Ez azt jelentette, hogy ugyanannyi fényt tudott elkapni, mint a D800, de több fényt tudott elviselni, mielőtt elkezdett volna szorulni. Ez azt jelentette, hogy nagyobb expozíciót lehetett adni, ami javította a jel/zaj arányt és tisztább képszínt eredményezett: a javulást gyakran jobb tónusosságként értelmezik.

Ez a képesség, hogy ellenálljon a 2 / 3EV extra hatásnak, azért van, mert azt mondjuk, hogy a D810 képes versenyezni a középformátumú fényképezőgépek legújabb tételével, amelyek 44 x 33 mm-es érzékelői 2 / 3EV-vel több fényt rögzítenek ugyanazon F-szám és zársebesség mellett.

Így sikerül a D850-nek megismételnie a trükköt? Igen, természetesen.

Ez a fajta zajszint a mély árnyékokban ugyanarra a dinamikatartományra utal, ha korábban nem vágta ki a fénypontokat. Bill Cluff adatai azt mutatják, hogy ez nem így van, és hogy az ISO DR-bázis összességében ugyanolyan jó.

Azt is megerősítettük, hogy a dinamikatartomány eredményei folyamatos meghajtási módban is azonosak maradnak, ellentétben sok Sony ILC-vel, amelyek 12 bitre esnek vissza.

BSI előnyök, nagy ISO teljesítmény és ISO érzékenység

Mindig is azt mondták, hogy a BSI-érzékelők nem nyújtanak nagy hatékonyságot a nagyobb érzékelőkben, mivel a pixelmintázat, amely egyébként útban lenne, a nagyobb pixelekben a fényérzékeny területnek csak kis részét teszi ki. Ehelyett a Nikon szerint a D850 fő előnye az volt, hogy lehetővé tette számukra, hogy beépítsék a nagyobb kiolvasási sebesség biztosításához szükséges további áramköröket anélkül, hogy aggódnának amiatt, hogy a pixelben összegyűlő fény egy részére esne.

Elméletileg a nagy látószögű objektíveknél a sarkokban is láthatnánk némi teljesítménybeli előnyt, de ez a tesztekhez használt 85 mm-es objektívvel nem jön szóba.

Bár nem várjuk, hogy a BSI-re való áttérés a hatékonyság javulása miatt jelentős javulást eredményezne a magas ISO-zajban, a D550 kettős erősítésű kialakításától várjuk ennek egy részét. Ez egy másik kiolvasó áramkört használ, nagyobb erősítéssel a magasabb ISO-értékekhez, ami egy kicsit csökkenti a kiolvasási zajt, de csökkenti a teljes kapacitás kihasználhatóságát. Mivel magas ISO-nál még egy kis olvasási zaj is sokszorosára nő, minden csökkentés értékes. Ezekkel a beállításokkal az érzékelő rögzítésének nagy része a határértékig felerősödik, így a teljes kapacitás csökkentése kompromisszumos megoldás. Láthatjuk tehát, hogy a fényképezőgép ISO alapteljesítménye nem változik, de ISO 400-tól felfelé javulást kell tapasztalnunk a zajteljesítményben.

Ez a megközelítés azt jelenti, hogy a D850 nem ISO-invariáns, de nem az: nem azért, mert az alacsony ISO módok sok kiolvasási zajt adnak hozzá, hanem azért, mert a magasabb ISO módok még kevesebbet adhatnak hozzá.

Természetesen, a D810-hez hasonlóan, ha a D850 ISO 64-es felvételeit felderíti, akkor azok több zajt tartalmaznak, mintha ugyanolyan expozícióval, magasabb ISO-értékkel készítene felvételeket. Adjunk hozzá egy kicsit több erősítést az alsó végén, ISO 100-tól kezdve, és az eredmények nagyon hasonlóak ahhoz, amit akkor kapunk, ha kezdetben ISO 6400-nál fényképezünk amelyek zajosabbak, mint az ISO 64-4000-es sorozat, mivel az utóbbiaknak több expozíciót adtunk .

Amint az ISO 400 fölé érünk, ahol az érzékelő magasabb pixelszintű erősítésre vált, nincs alapvető különbség az ISO 500 és fényerősségű, illetve az ISO 4000-es felvételek között.

Ez eléggé szerencsétlenné teszi, hogy a Nikon – és a legtöbb fényképezőgépgyártó – inkább a fényesebb ISO-felvételeket választja a kamerában, mint a Raw-konvertálóban. Ez utóbbi néhány megállónyi potenciális eseményinformációt kínálna a D850 – és a legtöbb fényképezőgép – számára, amit csak úgy eldobhatna.

Az ISO 4000 és 6400 értékeknél már látható a D850 nagyobb erősödése, a D810-hez képest enyhe javulást mutat a zajszintben: ez a különbség várhatóan az ISO beállítás növelésével fog jelentkezni.