– Mindig magammal viszem a fényképezőgépemet, és amikor lemegy a nap, kimegyek a szabadba.
– Mit csinálsz napközben??
– Saját munkám nyomtatása.
– Amikor alszol?
– Soha!
1. Wendy Paton Cafe. 2007
Wendy Paton felmenői eredetileg Magyarországból származtak, de ő nem beszélt Magyarul, és kicsit félt a távoli Moszkvába utazni az ismerős New Yorkból. De az Magyar főváros semmivel sem veszélyesebb, mint a szülővárosa: az emberek barátságosak, és éjszaka is lehet fényképezni, ahogy Wendy szereti csinálni. Moszkvát fekete-fehérben képzelte el, de a város világos és színes. Talán a Budapesti forgatás lesz Wendy Paton következő projektjének kezdete. Ki tudja..
Wendy a fotózáshoz a lovassportból érkezett, ahol sikeres lovas és ugyanilyen sikeres edző volt. Szerinte a lovassport és a fotózás hasonló: a másodperc ezredrésze alatt kell döntéseket hozni. Talán azért is, mert folyamatosan ellenőrizni és irányítani kell a folyamatot.
Wendy az amerikai mosolygós nyitottsága ellenére introvertáltnak tűnik: az éjszaka leple alatt szívesebben forgat. Úgy véli, hogy az éjszaka lehetőséget ad neki arra, hogy láthatatlan legyen és közel kerüljön az alanyaihoz. Az emberek pedig nyugodtabbak, gátlástalanabbak és szabadabbak éjszaka. Wendy szerint az éjszaka arról szól, hogy önmagad legyél. Az éjszakai csillogás, titokzatosságot teremt, mindent mássá, kevésbé hétköznapivá és titokzatosabbá tesz.
– Így látja az én fekete-fehér elmém az éjszakát..,
– Wendy kacéran viccelődik, és hozzáteszi:
– Régebben napközben lőttem. Lövés és menekülés. Annyi képet készíthetek éjszaka, amennyit csak akarok. A kedvenc távolságom az, amikor nagyon-nagyon közel vagyok ahhoz. És szeretek feltűnésmentes és észrevehetetlen lenni. Egy nagyon vékony ezüst fénysugarat használok, ami elég a kép elkészítéséhez. Megkérdezheti, hogy mi látható a fényképeimen? Nem találod meg bennük azt a mély részletességet, amit általában csodálni szoktál. A fotóim az érzelmeim tükörképei. A fotózáson keresztül kapcsolatba kerülök az emberekkel, ezen keresztül beszélek a benyomásaimról.
Egy Budapesti fotósokkal tartott találkozón Wendy megmutatta, hogyan fotózik szinte teljes sötétségben. Aztán megkérte, hogy kapcsolják fel a lámpákat, hogy mindenki láthassa, hogy a teljes megvilágítás hogyan lopja el a félhomály és a környezet kamarásságának misztériumát.
– Éjszaka nem veszélyes lövöldözni?
– azonnal feltettek egy kérdést.
Wendy, az ő eredendő humorérzékével válaszolt:
– New York-i vagyok. Mi New York-iak nagyon óvatosak vagyunk és vigyázunk a környezetünkre. Amikor éjszaka fotózok, a legegyszerűbb szabályokat alkalmazom: mindig tömegben vagyok, nem sétálok fel és alá a sikátorokban, és nem keresek bűnügyi helyszíneket.
Leica M7-gyel, egy csendes, kézi vezérlésű keresőfényképezőgéppel fényképez, és szkeptikus a digitális berendezésekkel szemben, mivel joggal gondolja, hogy zavaró, ha azonnal megnézi az eredményeket. Ami elvész, az a fotós koncentrációja a kép készítésének folyamatára és a fényképezettekkel való kommunikáció folyamatosságára. Csak ISO 400-as filmre van szüksége. Néha 800-as érzékenységű filmet használ. Szerencsés vagyok, ha 6 vagy 7 nyomtatható képkockát kapok egyetlen filmmel, gyakrabban 1-2 képkockát. A negatívokról való nyomtatás nehézkes, ezért saját maga nyomtat. Mindennél jobban szereti a sötétkamrát, ahol a titokzatos és varázslatos történik: egy kis filmdarabból születik egy fénykép.
– Amikor besétálok egy sötét szobába, a varázslat elkezdődik. Szándékosan fekete-fehérben dolgozom, és ezüst brómozott papírt használok a nyomtatáshoz. Az ezüst felejthetetlen ragyogást kölcsönöz a munkámnak, és segít a művészi nyomatok elkészítésében.
Wendy a New York-i Nemzetközi Fotográfiai Központban ICP tanult, különböző fotósoktól vett órákat, 2003-ban pedig Michael Kenna tanfolyamán vett részt, aki híres a tájképei lassú zársebességéről.
– Mihálytól tanultam türelmet
, – Mosolyogva mondja Wendy.
– És a családom, a lányom, ők adnak inspirációt.
Első önálló kiállítására 2006-ban került sor, Tableau sorozatának munkáiból. Első könyve, Az éjszaka arcai nemrég jelent meg. Az elmúlt hat év során készült fényképeket tartalmazza. Ez a címe annak a kiállításnak, amelyet a Lumière Brothers Center for Photography-ban rendeztek munkáiból, és amelyet korábban New Yorkban és Kölnben is bemutattak.
Wendy szereti a meglepetéseket. A feltörekvő fotósoknak azt tanácsolja, hogy tartsák egyszerűnek, tanuljanak minél többet, összpontosítsanak teljesen arra, amit fotózni akarnak, ne álljanak meg ott, kísérletezzenek és haladjanak folyamatosan előre.
Még nem lősz éjszaka? Menjen azonnal, hogy megtapasztalja az éjszaka varázsát! Wendy Paton ajánlja.
A FOTÓRA:
2. Wendy Paton
Reflection. 2009
3. Wendy Paton
Kéz. 2006
A FOTÓRA:
4. Wendy Paton
Undercover. 2011
5. Wendy Paton
Maszkok. 2009
A FOTÓRA:
6. Wendy Paton
A határvonal átlépése. 2008
7. Wendy Paton
Szerelem tetoválás. 2007
A FOTÓRA:
8. Wendy Paton
A Louvre gyermekei. 2006
9. Wendy Paton
Kapj el!. 2007
A FOTÓRA:
10. Wendy Paton
Rágcsálnivalók. 2009
Kérdésem az olvasó nevében: Milyen technikát alkalmaz a „Photo Art Review: A Silver Ray of Light” című művészeti fotó sorozat a fényhatások megjelenítésekor?
A „Photo Art Review: A Silver Ray of Light” című művészeti fotó sorozatban a fényhatások megjelenítéséhez többféle technikát alkalmaznak a fotósok. Az egyik ilyen módszer a szűrők használata, amelyek segítségével kontrollálhatják a bejutó fényt és annak intenzitását. Emellett a fényforrások elhelyezése és iránya is fontos szerepet játszik a fényhatások kiemelésében. A fotósok kísérleteznek a fényforrások távolságával és szögével, hogy érdekes árnyékokat és tükröződéseket hozzanak létre a képeken. Ezen kívül a fényhatások hangsúlyozása érdekében a fotók utómunkával is javíthatók, például kontraszt növeléssel vagy színkiemeléssel. Összességében a fotósok kreatív és kifinomult technikákat alkalmaznak a „Photo Art Review: A Silver Ray of Light” sorozatban a fényhatások létrehozására és hangsúlyozására.