A páraelszívó anatómiája – melyiket válasszuk?

A kisgyermekek gyakran a kéznél lévő dolgokkal kezdik a technikai tanulást – egy új mosógép vagy egy baba… És nagyon gyorsan elveszítik érdeklődésüket a „jellemzők” iránt, és megpróbálják megismerni a „lényeget”, vagy egyszerűbben, ami benne van. Szétszedett, majd újra összerakott játékok, de a megszerzett tudással és egy halom „extra” alkatrésszel . Ez a megközelítés minket sem hagyott hidegen. Miután mélyen belemerültünk a tervezés témájába, úgy döntöttünk, hogy belenézünk a belső térbe is, és megismerkedünk a műszaki berendezésekkel.

VISSZAFORGATNI VAGY KÖRBE-KÖRBE REPÜLNI?

A páraelszívó már régóta a modern konyhák egyik legelterjedtebb jellemzője. Enélkül a főzési szagok akadálytalanul terjednének a lakásban, de ez a készülék „csapdaként” működik a tűzhely füstje számára, és így garantálja a kényelmes lakókörnyezetet.

A páraelszívó a főzőlap felett helyezkedik el, és a fazekakból és serpenyőkből felszálló légáramlatokat szívja be, amelyek kellemes és kellemetlen szagokat és egy egész csokornyi anyagot, mikroszkopikus zsír- és koromcseppeket szállítanak. Mindezt egy szűrőn keresztül vezetik át, amely leválasztja róla a zsírrészecskéket, innen a zsírcsapda elnevezés.

A következő fázis két „forgatókönyvet” követhet. Egy – az áramlást a konyhából a szellőzőaknába vezetik ki. Ez a készülék működésének neve – az elszívás.

A második a levegőt egy másik szűrőhöz, az aktívszénszűrőhöz vezeti, ahol az minden más szennyeződést felszív, majd a levegőt visszaküldi a helyiségbe.

Ezt a folyamatot recirkulációnak nevezik. A „recirkuláció” szó latin eredetű. „Re” a re-ből, azaz ismételt cselekvés, és „circulatio” a circulatio-ból, azaz körkörös forgás. A „Nagy Szovjet Enciklopédia” szerint „gázok, folyadékok vagy szilárd anyagok áramlásának ismételt teljes vagy részleges visszavezetése egy technológiai folyamatba, berendezésbe, készülékbe stb.”.

A páraelszívók nagyon speciálisak lehetnek, leggyakrabban az elszívásra tervezett készülékeken. A legtöbb modell viszont kétféleképpen használható.

Két páraelszívó forgatókönyv

	Feltételek és kikötések	Jellemzők	Karbantartás
Vízelvezetés	Külön szellőzőnyílás	Teljes mértékben kihasználja a motorháztető elszívási teljesítményét. Folyamatosan frissíti a konyhában lévő levegő mennyiségét.	Tisztítsa meg vagy cserélje ki a zsírszűrőket
Visszavezetés	Nincs további szellőzőnyílás. Aktívszénszűrők készletének megvásárlása és beszerelése	Csökkentett készülékteljesítmény a szénszűrők áthaladásából eredő veszteségek miatt, ezért nagyobb teljesítményű készüléket kell választani. Nem kell légmennyiséget cserélni, így nincs hőveszteség.	A zsírszűrők tisztítása vagy cseréje , az aktív szénszűrők cseréje.

MI VAN EBBEN

Egy elszívó ventilátor felépítése első látásra nem tűnik különösen bonyolultnak. Íme a fő részei:

– turbina,

– Hangtompító,

– zsírszűrő,

– csatornák,

– visszacsapó szelep,

– faszénszűrő,

– ellenőrző rendszer,

– megvilágítás,

– lakásépítés.

A TURBINALAPÁTOK „SZÍVÉNEK” MEGTERVEZÉSE

A motorháztető turbinája vagy ventilátora a motorháztető szíve. A szükséges be- és kimeneti nyomáskülönbséget generálja, amely biztosítja a megfelelő légelszívást. Ez az egység a motorból és az általa meghajtott elemekből áll.

A ventilátorokat a kialakításuk és a légáramlás átirányításának módja alapján különböztetik meg, ami meghatározza a nevüket: axiális, radiális, érintőleges.

Az axiális járókerékben a levegőt a járókerék, egy hengeres burkolatban lévő, több lapátból álló kerék fogja fel. A járókerék közvetlenül a motor tengelyén helyezkedik el enyhe szögben . A forgó lapátok felfogják a légáramot és a ventilátor tengelye mentén irányítják azt.

Az axiális áramlású turbinák nem feltűnőek, így a legkompaktabb berendezésekbe is beépíthetők. Ezeknek az eszközöknek a hatékonysága meglehetősen magas.

A radiális vagy centrifugális ventilátorok hajtóeleme szintén a kerék. Úgy néz ki, mint egy henger, de falak helyett lapátjai vannak. Lapos tárcsákhoz vannak rögzítve, amelyek viszont egy tengelyen keresztül a motortengelyre vannak felcsavarozva. Ahogy a járókerék forog, a levegő sugárirányban mozog a középpontból a periféria felé, és a centrifugális erő összenyomja. A ventilátor burkolata spirális, és a légsugár nyomás alatt halad át rajta.

A turbinalapátok lehetnek előre vagy hátrafelé tájoltak, mindkét esetnek megvannak a maga előnyei. Ha előrefelé ívelt lapátokat használnak, a kerék mérete kisebb. Alacsonyabb sebességre lesz szükség, következésképpen a zajszint is szerényebb lesz. A hátrafelé néző lapátokkal rendelkező ventilátorok azonban alacsonyabb energiafogyasztással rendelkeznek kb. 20%-os megtakarítás és jobban tűrik a túlterhelést.

A tangenciális fúvók a levegőt a forgástengelyre merőleges síkban mozgatják. Ezeknek a ventilátoroknak a kereke majdnem azonos az előrefelé ívelt lapátokkal rendelkező radiális ventilátorokéval. A ház hasonló, de a levegő bemenetén egy csap van, a kimeneten pedig egy diffúzor. A csap befelé irányítja a levegőt, a diffúzor pedig gyorsulást ad neki, és megadja a haladási irányt. A radiális fagyasztókkal ellentétben azonban a szívás nem a turbina elejéről, hanem a turbina elejéről történik, ami lapos, egyenletes légáramot eredményez. Az érintőleges ventilátorok kompakt méretekkel, nagy hatékonysággal rendelkeznek.

MENNYIT FOGNAK SZIVATTYÚZNI?

A turbina fontos mutatója a teljesítménye. Az érték azt jelzi, hogy egységnyi idő alatt mennyi légáramot szívnak el. A mérések köbméter/órában vannak megadva. A szükséges kapacitást egy képlet alapján határozhatja meg:

M=PxBx10+20%, M – elszívási kapacitás, P – konyhai terület, H – mennyezetmagasság, 10 – a konyhai területek levegőjének megújítására vonatkozó, az Egészségügyi Epidemiológiai Állomás szabványának megfelelő tényező óránként 10-szer , amelyet 20%-kal növelünk a légellenállás tűrése érdekében.

A műszaki leírásban általában két adatot adnak meg: a páraelszívó teljesítménye szabad kimenettel, azaz csatorna csatlakoztatása nélkül, és 30 cm magasan felfelé és 1 m-re oldalra kinyúló könyök alakú terheléssel. A teljesítmény alacsonyabb lesz keringtetési üzemmódban.

SZŰRŐK VESZTESÉGGEL ÉS VESZTESÉG NÉLKÜL

A motorháztető beszívott levegő áramlásának első akadálya a zsírszűrők. Ezek kivétel nélkül minden légtisztító berendezésen kötelezőek.

a legtöbb készülékben könnyen észrevehető – a szívótér szélén helyezkednek el. A peremszívó modellek szűrői belül, a dekorpanel mögött találhatók. Mint minden akadály, a szűrők is csökkentik a motorháztető elszívási teljesítményét.

Kétféle zsírcsapda létezik: egyszer használatos és állandó zsírcsapda. Az eldobhatóak erősen porózus akrilból, gyapjúból vagy szintetikus szálakból készülnek. Ezek a szűrők úgy néznek ki, mint a filcszőnyegek. Körülbelül 1-2 havonta ki kell cserélni őket egy újjal.

Az állandó vagy újrafelhasználható szűrők alumíniumból vagy acélból készülnek. Ezek olyan kazetták, amelyek több perforált vagy dróthálós réteggel vannak felszerelve a keretükbe. A kazettákat 2-3 havonta ki kell venni a motorháztetőből, és kézzel vagy mosogatógépben el kell mosni.

Mivel a szűrők figyelmet igényelnek, méreteiknek elég nagynak kell lenniük a felhasználó minden manipulációjához – eltávolítás, mosás, szárítás -. Ezért a páraelszívó nem csak egy nagy kazettát használ, hanem kettőt vagy hármat, esetleg négyet.

A szűrő elve nagyon egyszerű. A burkolatban lévő levegőt a turbina szívja be. Átfolyik a kazettákon, ahol az áramlás a számos lyukon „átnézve” szétszóródik, és a szűrő belsejében finom köd száll ki, folyamatosan változtatva az irányát. Ennek eredményeként, ennek a „díszes vitorlázásnak” köszönhetően, apró zsírcseppek maradnak a szűrő falán, és a tőlük megtisztított levegő a ventilátorba áramlik.

Ahogy azt el lehet képzelni, a fémkazetták „kiváló” zajforrások lehetnek. Ezért a mérnökök még egyszerűbb, hatékonyabb megoldásokat keresnek. Az egyik már létező a zsírgyűjtő – egy tartály, amelyben a szennyeződések felhalmozódnak. A légáramot ilyen esetben a centrifugális erő segítségével tisztítják mint a porszívókban . Fontos, hogy nincs teljesítményveszteség vagy további zajok.

A CSŐVEZETÉKNEK MEG KELL FELELNIE AZ ADATLAPNAK

Ha követjük a légáramlást a motorháztető belsejében, az utolsó és legrövidebb „pihenőhely” a csatornában lesz. A légsugár a szennyeződések eltávolítása után közvetlenül a ventilátor belsejébe áramlik, majd a csövön keresztül a szellőzőaknába távozik, megkerülve a visszacsapó szelepet.

A visszacsapásgátló szelep nagyon hasznos funkció, és egyfajta légvédőként működik. Csak a levegő kiáramlását engedi a konyhából, és megakadályozza, hogy a levegő visszaáramoljon, ha a páraelszívó nincs bekapcsolva.

A motorháztető csatornázása szempontjából két tényező fontos – a méret és az anyag. Az egész készülék erőssége és az általa keltett zaj nagymértékben függ attól, hogy miből készült a cső. A hajlékony hullámcsövek megfizethetőek, de számos harmonikájuk csökkenti a teljesítményt, mivel ellenállást fejtenek ki a légáramlásnak.

A mozgó levegővel töltött alumíniumcsövek kellemetlen zörgő hangot adnak ki. A PVC szellőzőcsatornák különösen alkalmasak: nagyon kevés zajt csapnak, és sima felületük nem befolyásolja a teljesítményt.

A cső keresztmetszete lehet kör vagy téglalap alakú; fontos, hogy a cső keresztmetszete megfeleljen az adatlapnak, mert ez figyelembe veszi a motor teljesítményét. Működése során a motorháztető bizonyos mennyiségű levegőt szív el. A légcsatorna szűkítése azt eredményezi, hogy a készüléknek nagyobb teljesítményre van szüksége. Ennek eredményeként a motorháztető folyamatosan túlterhelt, ami növeli a készülék által kibocsátott zajt, és ami még fontosabb, a motor kopását.

A csatorna hosszának kiszámításakor ügyelni kell arra, hogy az a lehető legrövidebb legyen, és minél kevesebb kanyarral rendelkezzen, mivel minden egyes kanyar 7-15%-kal csökkenti a kipufogógáz teljesítményét. Az ideális hossz nem több, mint 5 m. Egy kanyar esetén ez már 3,8 m, két kanyar esetén pedig 2,6 m.

ÉVENTE 4 ALKALOMMAL CSERÉLJE KI A FASZÉNSZŰRŐKET

Amikor a páraelszívó keringtetve van, ugyanannyi levegő tér vissza a konyhába, mint amennyit beszívott. Szénszűrőket használnak az alaposabb tisztításhoz. A zsírfogó által megtisztított légáram a turbinába kerül, amelynek kimeneténél a faszénszűrők vannak elhelyezve.

Fő és egyetlen működő „szerük” az aktív szén, amely az egyik legolcsóbb és leghatékonyabb abszorber. Nagyon finom szennyeződéseket tart vissza: különböző kémiai vegyületek, szagok, füst.

Kb. 4 hónapos működés után, amikor az összes szénrészecske eltömődik, ideje a szűrőt új szűrőre cserélni.

Az Elica hosszú élettartamú aktív szénszűrőt használ, amely három évig tart. Néhány havonta gépben kell mosni és szárítani a sütőben, és ismét készen áll a használatra.

A PÁRAELSZÍVÓ MEGHÍVÁST KAP AZ INTELLIGENS OTTHONBA

Bármely készülék vezérlőrendszere egyfajta módja annak, hogy közös nyelvet találjunk a felhasználó és a készülék között. A motorháztetők kétféle rendszerrel vannak felszerelve – mechanikus és elektronikus rendszerrel. A mechanikus vagy nyomógombos, ahol a működési módok kiválasztása a kívánt gomb megnyomásával történik, amely a funkció aktiválásakor süllyesztve marad, vagy csúszka – a kiválasztás egy csúszka jobbra vagy balra történő mozgatásával történik a kívánt pozícióba. A kényelem érdekében a panel felszerelhető egy jelzővel.

Változatosabb és érdekesebb elektronikus vezérlés. Ez ál-érzékelős gombok amelyek a megnyomás után visszaemelkednek a kiindulási helyzetükbe , a panel érintésére reagáló érzékelők, távirányítók és fényre, hőre, mozgásra reagáló érzékelők segítségével történik.

Az elektronikus panelek háttérvilágítással ellátott gombokkal többszínűek is , digitális és szöveges kijelzőkkel rendelkeznek a működési információk vagy speciális adatok idő, szűrőeltömődés, levegő hőmérséklete, páratartalom megjelenítésére. Egyes modellek kapcsolódnak az „intelligens otthon” rendszerhez, és egy kis képernyővel is felszerelhetők, amelyen filmeket lehet nézni, és akár internet-hozzáféréssel is rendelkezhetnek.

A legfontosabb és legalapvetőbb vezérlési feladat azonban az egység fordulatszámának kiválasztása. Három sebességfokozatot telepítenek leggyakrabban – az első a legcsendesebb és optimális teljesítményű, és az apró szennyeződések lassú eltávolítására szolgál.

A második közepes beállításokkal, a harmadik pedig maximális sebességgel vészhelyzet esetére. De néha több sebesség van – négy vagy öt, vagy akár hét is. A mérnökök a tervezés során a helyiség méretének függvényében határozzák meg az egyes helyiségek kapacitását. Egy másik lényeges vezérlés a világítás.

FÉNY MINDIG

A páraelszívókat néha „a konyha legdrágább berendezéseiként” emlegetik. Végül is a főzőtér háttérvilágítása a főzési funkció fontos eleme. Különböző fényforrásokat használnak: izzó, halogén, fluoreszkáló, neon és száloptikás fényforrások. A világítás általában a motorháztető egyik vagy mindkét széle mentén sorban van elhelyezve. A teljes körkörös megvilágítású modell még érdekesebbnek tűnik.

A világítás elektronikusan is vezérelhető. Ebben az esetben lehetőség van a sugárzás intenzitásának megváltoztatására, fókuszálására. Érzékelőkkel a fény egy bizonyos szintnél bekapcsolható és automatikusan kikapcsolható.

TECHNOLÓGIA BELÜL, DESIGN KÍVÜL

A fent leírt összes „cucc” a készülék belsejében található. Ez a turbina tartószerkezete, amelyre a zsírszűrőket, a vezérlőegységet az elülső vagy oldalsó panelekre, a világítást pedig az aljzatra szerelték fel.

A burkolat műanyagból vagy fémből készül. A legnépszerűbb fémek a rozsdamentes acél és az alumínium, míg a legdrágább modellek rézből és sárgarézből készülnek. A funkcionális és dekoratív elemek üvegből modern design , fából rusztikus és polimerekből készülnek.

ZAJOSAK VOLTUNK?

A motorháztető zaja az egyik legfontosabb zavaró tényező, ezért a tervezőmérnökök egyik fő fókuszpontja.

A készülékhangok első „szállítója” a ventilátor, zajossága csökkenthető:

– Az első fordulatszámot a kialakításnak, azaz az optimális ventilátor- és motortechnológiának megfelelően választják ki. Például hermetikusan zárt tekercselésű motorok nyitott és félhermetikus motorok is kaphatók és speciális csapágyak, amelyek szinte hangtalanul működnek. A fémből készült ventilátorlapátokat könnyebb kiegyensúlyozni – egy másik tényező.

A kisebb turbinák kevésbé rezegnek, ezért kevesebb zajt csapnak. A tervezési megoldások között szerepel egy alternatív légbeszívó rendszer is a beszívási terület kerülete körül. A levegőt nem a teljes felületen, hanem keskeny réseken keresztül szívják be, és a burkolaton belül megnő az áramlási sebesség, ami nagyobb teljesítményt eredményez, de alacsonyabb zajszint mellett.

Egy másik nagyon okos megoldás, ha nem egy, hanem két nagy teljesítményű gépet használunk. Mivel az összesített teljesítményük meghaladja egy ventilátorét, alacsonyabb fordulatszámon képesek elszívni vagy megtisztítani a levegőt. Ezenkívül minden egyes ventilátor sokkal kevesebb zajt generál.

– csendesebb anyagok, például alumíniumötvözetek kiválasztásával.

– Elnyelők, azaz a ventilátorok speciális csatornái és speciális rezgéselnyelő tömítések, amelyek lezárják a turbina és a motorháztető teste közötti rést.