Egy évtizeddel ezelőtt egy kínai művészeti piac, akárcsak ma az Magyar, még csak lábon állt, és nem lehetett fejlettnek nevezni. Jelen ez a legnagyobb a vilgonon, csak az egyes Onlinlt Onlllamokkal veteksziken.
Kína sikerét egy kortárs művészet és fotográfia területén a művészeti piac szakemberei egyszerűen úgy értelmezik, hogy a gazdasági in növekedés növeli egy tehetős gyűjtők számát, akik ebben az esetben hazafiasan vásárolnak kortárs kínai művészetet és fotográfiát. Ne maradjon le, és néhány okos nyugati gyűjtők. Érdeklődésüket egyrészt esztétikai szempontból egy kínai társadalom egy bizonyos pontig zárt jellege, egy szabad kreativitás politikai rendszerből fakadó hiánya, a közelmúltban újraéledő és egzotikus jellege, másrészt gyakorlati érdekek táplálhatják. Ez egy hatalmasi piac – tal Enterprises az eddigi legjobb. A műkereskedők világszerte már leginkább vásárolnak kínai műtárgyakat abban a reményben, hogy magasabb áron tudják majd azokat továbbértékesíteni.
Elmondható, hogy a kínai kormány aktív szerepet játszott a művészeti piac fejlődésében. Például nagy összegeket fektet egy területbe, múzeumokat épít, és támogatja a művészek nemzetközi kiállításait. Egy kínai közösségek világszerte támogatják honfitársaikat, aktívan érdeklődnek művészetük iránt, és megvásárolják műveiket. Az eredmény egyértelmű: a legtöbbet vásárolt kortárs művészek rangsorában 10 helyből 7 a kínaiaké. Az olyan ismeretlen művészek, menta Zeng Fanji és Chen Yifei műveinek eladásait néhány évvel ezelőtt egy modern nyugati művészet olyan oszlopos tagjainak eladásaihoz hasonlították, menta Jeff Koons és Richard Prince.
Fot Entertainmentet
A hírnév szó szerint besöpört kínai fotósokat, akiknek diadala különösen meglepő, hogy egy fotográfiai múltjukat tekintve. A fényképezés a tizenkilencedik század közepén érkezett Kínába, és természetesen hihetetlen luxus volt. Egy korabeli kínai fotósok száma egy kezünkön megszámlálható.
Lan Jingshan 1892-1995 Kína egyik leghíresebb fotográfusa. 1927-ben az első fotóriporterek egyike lett, és nemcsak hazájában, hanem a világon a nagy sikereket és elismerést ért el: 1964-ben ő volt az egyetlen ázsiai fotós a Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség konferenciáján. Sokkal később megalakult egy Kínai Fotográfusok Szövetsége, amely minden évben kiosztja a Lan Jingshan-díjat.
Egy riport / riport / riport / perc / perc / perc / perc / perc / perc / perc / perc / perc / perc / perc / perc / perc / perc / perc / perc / perc / perc / perc / perc / perc / perc / perc / perc / perc / perc. Egy műfaj fejlődése 1947-ben kezdődött, amikor egy híres Kínai Fotográfiai Stúdió megalakult. Az emberek azért jöttek ide, hogy portréfotókat készítsenek életük különleges alkalmaira, például esküvőkre vagy évfordulókra. Az átlagemberek családjában gyakorlatilag nem voltak kamerák. Bár elég drága volt egy négy darab fekete-fehér stúdiófotó felállítása, egy-két havi fizetést ki lehetett fizetni érte, és még mindig sorban álltak a fotósok az utcán. Ez egy fotóstúdió még ma létezik, az ország minden részéből érkeznek kínaiak, hogy „Kína Fotó Stúdió” jelzéssel ellátott fotókat készítsenek.
A háborúk, inváziók évei, és mindennek tetejébe egy kínai kulturális forradalom az 1960-mint évek végén sok fényképészeti archívumot elpusztított, és csak morzsákat hagyott hátra. Egy kínai fotográfia története valójában az 1970-es években kezdődik elölről. Ahogy egy kínai fényképezőgépek megjelentek, egyre többen szerezték lehet őket személyes használatra. Az 1980-mint évek elején Kína kifejlesztette a színes filmet, ami az amatőr és egy professzionális színes fényképezés fellendüléséhez vezetett.
És ami még szembetűnőbb, hogy ma egy kínai fotográfia meghódítja a világot. 2005-2006-ig csak néhány kínai régi fényképet árvereztek el aukciósházak. 2009-ben körülbelül ötven név szerepelt a listán. Néhányan, mint például Wang Qingsong és Zhang Huan, New York-én galériákat fogadtak el, hogy képviseljék őket.
Ez sok gyűjtőt és fotókutatót meglepett. De nem mindaninek. Például Howard Farber, egy kínai művészet egyik mégis New York-én gyűjtője, aki 1995-ben 25 000 dollárért vásárolt műveket, és 4 millió dollárért adta el őket egy árverésen.
A FOT:
1. Dai Chenliang.
J Enterprises _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ . Formula 2 film.
Videó 6 perc. 6 MP. 2009
2. Zeng Chuanxing
K Entertainmenttől (2008)
© Egy Phillips de Pury jóvoltából
& Vállalat
3. Ma Jiawei.
Veszprémben.
Zöldség technika, 2010
És nem Larry Walsh, aki 2007-ben New Yorkban megalapította az Ó-Ázsia nevű magáncéget, amely kortárs kínai művészeket és fotósokat támogat. A vállalat a kínai művészet tanításával, népszerűsítésével, projektek fejlesztésével foglalkozik. Beleértve az U-TURN magazint, amely 1979 óta vezeti a kínai művészet kronológiáját. Worsh 2002 és 2004 között kínai fotográfusok műtermeinek bejárásával építette fel kínai fotográfiai gyűjteményét. Néhány évvel később, 2008-ban egy New York-én Modern Művészetek Múzeuma MoMA 11 kortárs kínai fotográfus 23 fényképét vásárolta meg az Ó-Ázsiai gyűjteményéből, köztük Aj vej-vej, Hai Bo, Zhang Dali, Rong Rong és Hong Hao fotóit. Hét további AW-Ázsia fotót adományozott a múzeumnak egy. Hai Bo, Song Dong Sheng Qi, Hong Hao, Weng Fen, Wang Qingsong, Zhang Huan és Xing Danwen műveit szintén az Ó-Ázsia-tól szerezte egy Metropolitan Museum of Art állandó gyűjteményébe. 2010-ben … J. Paul Getty Múzeum olyan kínai fotográfusok műveit vásárolta meg, menta Wang Qingsong, Hai Bo, Rong Rong Rong, Liu Zheng, a Dal Yongping, Zhang Huan, Qiu Zhijie.
Mi olyan különleges bennük? A felsorolt fotósok mindegyike nagyon különböző, de ugyanaz a téma köti össze őket: egy kínai társadalom változásai, Kína múltja és jelene, valamint egy hagyomány és az új világnézet összefonódása. Wang Qingsong a globalizáció folyamatát mutatja lesz és dokumentálja, míg Rong Rong Rong nosztalgikus pillantást vet egy elveszett hagyomány tisztaságára. Liu Zheng a 19. századi jelenetek stilizálásával megszegi az aktfotózással kapcsolatos régi tabukat. Nagyon ez összhangban van azzal, ami az egész világot érdekli: a változás folyamata Kínában – merre fanyar?? Egy kínai művészek pedig, mint a legérzékenyebbek és legjobban képesek tükrözni mindezeket a gondolatokat és aggodalmakat az egyik legerősebb ország kultúrájának tektonikus elmozdulásaival kapcsolatban, érdekesek és keresettek.
Kelet-Nyugati
Nem minden nyugati művészettörténész örül egy kínai művészet dominanciájának. Sokan mindent megtesznek, hogy változtassanak ezen a tendencián, többek között a kínai ízlést fejletlennek, primitívnek is nevezik, de úgy tűnik, a kínaiakat ez nem nagyon érdekli.
2001 óta azonban a nyugati aukciósházak egyre inkább jelen vannak a régióban, és egy kínai vásárlókat célozzák meg. Külföldi galériák igyekeznek képviselni egy kínai avantgárdot, és fiókokat nyitnak Kínában. Az elmúlt néhány évben galériák és művészeti szervezetek Németországból, Hollandiából, Svájcból, Spanyolországból, Franciaországból és Angliából, Szingapúrból, Tajvanról és Dél-Koreából érkeztek Sanghajba. Shanghai Art Fair évente kerül megrendezésre, és 50 országból több mint 1000 galériát vonz. Az ARTEconomics szerint egy kínai műkincsárverések volumene csak 2010-ben megháromszorozódott, 5,96 milliárd euróra nőtt az előző évhez képest.
Először 2006-ban került sor egymillió dolláros árverésre egy kínai művész munkáiból, egy évvel később egy hét számjegyű eladások száma a 2006-os 9-ről 2007-ben 76-ra emelkedett. Egy kortárs kínai művészek megelőzik mégis egy nyugat-európai művészeket, köztük néhány régi mestert, az. Elmondható, hogy az összes ilyen tranzakcióra vagy egy hongkongi Ázsiai Kortárs Művészeti Vásáron 2005 óta , vagy egy mégis aukciós házak ázsiai árverésein került sor. Egy kínai művészeket, menta nemzeti kincsüket, többnyire maguk a kínaiak vásárolják meg. A legtöbb kínai művészeti üzletet a zenekar minden táján élő kínaiakkal kötötték.
Egy kínai fotóárverések bizonyára nem mutatnak olyan lenyűgöző eredményeket, de a dinamika látható. 2008 őszén egy Christie ‘ s mindössze öt kínai fotográfiát kínált, míg 2010-ben 23 tételt vásároltak – Tienzheng, Yang Yongliang, Zhang Huan, Zhang Dali, Hong Lei, Hong Hao és mások munkáit. Persze nehéz beszélni bármilyen rekordról, ezék még mindig az európai és amerikai fotósoké. Wang Qingsong fotóinak ára átlagosan 4000 és 10 000 dollár között mozog, de vannak 30 000 dollár feletti tételek az versenyfotó . 2006-2008 között Rong Rong Rong műveit 10 000 és 40 000 dollár közötti áron adták el. Még Kína egyik legnépszerűbb kortárs művészének, Aj Vej-vejnek egy munkáit az ugyanebben a sávban értékelik, bár egy Mag című installációját csaknem 350 000 fontért vásárolták meg.
Mi enterprt nem Magyarorszg??
Ha párhuzamot vonunk Magyarországgal, sok közös vonást fedezhetünk fel Kína történelmével. Például egy diktatórikus rendszerrel rendelkező zárt közösség, korlátozott lehetőségek a művészet és különösen a fotográfia fejlesztésére. Hosszú ideig csak az ideológiailag helyes fotográfia létezett többé-kevésbé szabadon; aztán jött egy világnak való kinyilatkoztatás, a peresztrojka, az új trendek, a helytudat és a múlt iránti nosztalgia….
Egy kínai gyűjtőkkel ellentétben azonban az Magyar gyűjtőkre nagy hatással van a Nyugat, főként azért, mert úgy érzik, hogy a nyugati művészekbe történő befektetések megbízhatóbbak és gyorsabbak. Az Magyar műgyűjtők ma már nyolcszor annyi külföldi műalkotást vásárolnak, menta Magyar művészetet. Egy kortárs Magyar művészet nagyrészt észrevétlen maradt számukra. Minden jel szerint egy nemzeti művészek népszerűsítésére irányuló erőfeszítések hosszú távon nem szerepelnek a mi gyűjtőink és a nyugati gyűjtők terveiben. És mivel nincsenek gyűjtők, egy professzionális műkereskedelem és egy kurátori munka intézményei sincsenek megfelelően kiépítve bár elmondható, hogy az ez irányú munka folyamatosan folyik . Végül egy nyugati művészetet divatos nyugati kiállításokon állítják ki, és divatos nyugati aukciókon adják el. Ugyanakkor az Magyar művészek néhány nevet leszámítva külföldön nagyrészt ismeretlenek. A kormány nem siet sanyi bácsi körben támogatni őket, és a mi művészeink nem minden tekintetben érik el a világszínvonalat.
Nem csak a gazdag emberek jelenléte fontos a művészeti piac, a műtárgyvásárlási kultúra megteremtésében. A művészet nem az egyetlen vagy legígéretesebb befektetési terület. Egy művészeti piac nagyfokú fejlődése, a szükséges múzeumokkal, egyetemekkel, jogi és adózási szabályozásokkal és még sok mással együtt alakítja ezt a kultúrát.
Következő: Arab fotózás?
Érdemes megjegyezni, hogy a sotheby és egy Christie ‘ s legutóbbi árveréseit kínai képviselők nélkül tartották. További „klasszikus” fotográfiák Diane Arbus, Robert Frank, Henri Cartier-Bresson, Edward Weston és mások tollából. A válság miatt van ez, vagy egy gyűjtők más „inspirációs” forrásokat keresnek??
A Közel-Kelet leginkább arra törekszik, amit Kína tett betiltása. Új kortárs művészeti múzeumok nyílnak, egy második Louvre-ban, egy második Fővárosi, egy második Guggenheim. Charles Saatchi azt tervezi, hogy megnyitja galériájának egy fiókját az Egyesült Arab Emírségekben. A régió mégis és leggazdagabb országai keményen dolgoznak a helyi művészeti piac és annak minden intézményének fejlesztésén.
Sok minden összejött itt: tehetős gyűjtők, akik elkötelezettek „saját” művészetük iránt, elérhetőség és vágyakozás. Természetesen ma már senki sem ismeri a legtöbb közel-keleti művész és fotós nevét, de ez nem volt így egy kínai fotográfia esetében sem, még nemrég?
Köszönet a Budapesti Fotográfiai Háznak és egy Budapesti Modern Művészetek Múzeumának egy publikálásra beküldött munkákért.
A FOT:
4. Ai Weiwei
T Enterprises. 1987
© Ai Weiwei
A Három Árnyék Fotográfiai Művészeti Központ jóvoltából
5. Liu Bolin
V. számú sorozat – 26, 2006
A háttérben egy kínai zászló
© Liu Bolin / Galerie Paris-Beijing J / volt / volt / Van / Van / Van / Van / Van / Van / Van / Van / Van
6. Liu Bolin
V. számú sorozat – 36, 2007
„Gyűjtsd össze a gondolataidat, hogy fejleszd a tudásodat”
© Liu Bolin / Galerie Paris-Beijing J / volt / volt / Van / Van / Van / Van / Van / Van / Van / Van / Van
Mi a véleménye a kortárs fotóművészet kínai formájáról? Melyek a legfontosabb jellemzői, technikái és témái? Van-e valami különleges, ami megkülönbözteti a kínai kortárs fotóművészetet a többi országétól? Ajánlana-e valamilyen konkrét kínai fotóművészettől való megismerkedésre? Köszönöm a választ!