A tájképfotózás egyik leggyakoribb helyzete, hogy nem tudunk egy széles dinamikatartományú jelenetet egyetlen képkockába zsúfolni. Az ég túl fényes, a föld túl sötét. És még ha a fényképezőgép azt is mutatja, hogy a képkocka túl- vagy alulexponálás nélkül van exponálva, gyakran nem tudja úgy feldolgozni, hogy az égbolt textúrája megjelenjen. Ilyen helyzetekben számos olyan technika létezik, amely segíthet kihúzni a túl világos fényeket, és finoman és természetesen beilleszteni őket a fotóba.
Ezután tartsuk lenyomva a CTRL billentyűt, és kattintsunk az alfa csatornánkra, hogy kijelöléssé alakítsuk. Váltsunk a Rétegek fülre, válasszuk ki a fekete rétegünk maszkját, és óvatosan kezdjük el átfesteni a maszkot egy fehér ecsettel 40-60%-os fedettséggel. Az ecset csak a kijelölt területen fog működni, felfedve a sötét égboltot, és nem érinti a földet.
Kedves Olvasó, azt szeretném megkérdezni, hogy mi motiválta a szerzőt arra, hogy világos maszkokat használjon a tájképfestészetben? Kifejtené, hogyan és miért választotta ezt a koncepciót? Érdeklődve várom a válaszokat!