Lapunk előző számában közöltük Georgij Rozov cikkének első részét
Rozov leckéi: nézz és láss. 1. rész
, amely azzal foglalkozik, hogy a fényképészeti felszerelések tulajdonságainak és technikai részleteinek ismerete hogyan segíti a fotósokat abban, hogy ne szalasszák el a lehetőséget egy jó felvétel elkészítésére. Pontosabban, hogy meglásd a lehetőséget, hogy élj vele. A „nézni” és a „látni” nem szinonimák. Ez a szám a második és egyben utolsó részt mutatja be.
Ha tudjuk, mi van a fényképezőgép belsejében, vagy pontosabban, mi van egy modern fényképezőgép testében, a fotós szinte bármit elképzelhet, anélkül, hogy korlátozná magát. A legfontosabb, hogy ne féljünk kísérletezni. Én például imádom a felhők bámulását. Folyamatosan változtatják alakjukat, akár krokodilra, madárra vagy a Mikulás profiljára emlékeztetnek. Ezúttal a felhőkön áttörő nap két lyukért tapogatózott, amelyek hirtelen megvilágították a támadó sas szemét. Azt kell mondanom, hogy kihagyhattam volna ezt a felvételt, ha nem láttam volna a végső szerkesztés után a jövőbeli képkockát.
A nap még mindig elég magasan a horizont fölött volt, keményen és erőteljesen sütött, még nézni is fájdalmas volt rá. De tudtam, hogy mit kell tennem otthon. Természetesen az égboltot egy gradienssel nyomtam, hogy kiegyenlítsem az ég és a víz fényerejét. Ekkor egy sasra vagy bagolyra emlékeztető felhő eddig rejtett alakja feltárul, és nemcsak nekem lesz nyilvánvaló.
Feltétlenül meg kell magyarázni, hogy miért különbözik az égbolt és a víz kontrasztja. Az égboltot a konverterben renderelték, hangsúlyt fektetve a kiemelésre. Azaz, kioltottam az öngyújtó hangokat… És a víz, ugyanazzal a gradienssel, úgy állítottam be, hogy az árnyékok hullámokat olvassanak, és ne legyenek hézagok a fényben. Az eredetiben a napsáv olyan fényes volt, hogy önkéntelenül az analóg fotózás napjaira emlékeztetett.
Dián minden ilyen felvétel mindig kiütött fénypontokkal és szinte megereszkedett árnyékokkal jönne ki a hullámoknál. Igyekeztünk nem bevonni a magasan álló napot a képbe: megvártuk, amíg a nap látszólag már a horizontra esik. Csak ebben a pillanatban csökkent a kontraszt olyan alacsonyra, hogy minden tónust a film fényképezési szélességének tartományába lehetett préselni.
Olympus E-M5, Zuiko 12-40/2.8 objektív, rekeszérték f/14, záridő 1/640s
Expozíció-kompenzáció -1 EV, Érzékenység 200 ISO, Fókusztávolság 50mm filmszabvány
Bővebben a fotosky oldalon a Consumer magazin online változata .Fotó & technika
Kedves Olvasó! Ezt az üzenetet arra az olvasóra értettem, aki elolvasta a „Rozov tanulságai: nézni és látni” című második részt. Lenne egy kérdésem: Mik voltak a fő tanulságok vagy gondolatok, amiket levontál ebből a részből? Érdekel, hogy milyen beállítások, vagy életbölcsességek maradtak meg benned! Köszönöm előre is a válaszodat!